avagy mihez, mit igyunk?

2017. június 02. 13:58 - Szeszmeralda

De mi is az a siller?

fuxli3.jpg

Újra itt a nyár, int a napsugár...csak hogy egy ilyen klasszikussal kezdjem a posztomat. Valahogy minden reggel ez a dal jut az eszembe, amikor kimegyek a teraszra.  Azt hiszem, mostmár kijelenthetjük, hogy végre itt a jó idő. Lehet menni  túrázni, strandra, biciklizni, aztán útközben megállni egy (két)  jó hideg fröccsre! Utána pedig otthon főzni egy finom vacsorát, mondjuk egy jó lecsót, mert már szezonja van. Szerintem a lecsó ugyanolyan, mint mondjuk a halászlé, ahány ház, tájegység, annyi változata van. Ki szalonnával csinálja, ki kolbásszal, ki lehúzza a paradicsom héját, ki nem, ki rizzsel, ki tojással, stb. stb. Mi például a végén megszórjuk petrezselyemmel. Nem is gondoltátok volna, igaz? És természetesen egy jó kis szalonnás, sok hagymás alapot csinálunk hozzá. Akkor jó, mikor már szinte zselés állagú a hagyma. Viszont ebbe nagyon kevés fokhagymát és csípőset teszünk. Mi általában galuskával esszük, vagy csak simán kenyérrel, de pitával is nagyon jó!

De miért is erről beszélek, amikor a címben valami silleről írogattam? Szerintem már sejtitek, hogy valószínűleg ez a bor lesz az, ami passzolni fog  a lecsóhoz. Bizony! Akkor lássuk hát, hogy mi is ez a bor, és hogyan is készül?

Már nagyon régi múltra tekint vissza a siller bor, az előző századfordulón még nagyon népszerű volt, de aztán a rozé borok átvették a hatalmat. Úgy alakult ki ez a fajta, hogy régebben még nem külön-külön ültetvényeken volt a vörös, és a fehér szőlő, hanem vegyesen. Akkoriban nem csináltak nagy ügyet belőle a gazdák, egyszerre szüretelték őket, és együtt dolgozták fel őket bornak. Ebben az időben még lassúak voltak a feldolgozási módok, nem úgy, mint manapság, ezért volt ideje a színagyagoknak a héjból kioldódni. Ennek köszönhetően egy mélyebb, rózsaszínből sárgába hajló bort kaptak, mivel oxidálódott a bor. Szerintem olyanok lehettek, mint most az elöregedett borok. De aztán, mint minden más területen, itt is elindult a fejlődés, és két ágra szakadt a borkészítés, a fehérre, és a vörösre. Innentől kezdve csak vörösbor szőlőből készülnek itthon a sillerek, az eljárás is azonos a vörösbor készítéssel, annyi különbséggel, hogy rövidebb ideig erjesztik a héjon a szőlőt, tehát nem oldódnak ki belőle  annyira a szín,-és ízanyagok, mint a vörösnél. Általában 12-48 órát áztatják, amíg a rozé borokat néha csak pár óráig. Lényegében csak ez a különbség a két fajta között. 

 A hosszabb áztatási idő miatt az Ízében, és illatában már megjelennek a vörösborra jellemző jegyek, mint a szeder, cseresznye, pirosbogyós gyümölcsök, csak nem olyan intenzíven. Viszonylag alacsonyabb a csersav tartalma, szóval aki szereti a vörösbort, de nem bírja a gyomra, azoknak bátran merem ajánlani. Igazából nagyon nehezen tudnám megmondani, hogy kinézetre hogyan tudjátok megkülönböztetni a rozétól!? Talán a színének a mélységéből. Az ízükben már nagy eltérést fogtok tapasztalni, de addig???:-D (Meg nem mellékesen  rá van írva a palackra, hogy rozé, vagy az, hogy siller...)  Mostanában Szekszárdon fogtak össze a borászok, hogy újra felélesszék ennek a bornak a kultúráját. Magyarországon az egyik leghíresebb siller a Heimann pincészet Fuxli bora. Ha fuxli nevezetű bort találtok Szekszárdról, akkor az mindig siller bor lesz. Kicsi rókát jelent, és igen, talán a színe a róka bundájához hasonlít a legjobban.

Én nem igazán kedvelem, mert egy vörösbornak túl hiányos, egy rozénak viszont túl erős. Érdekes, hogy nem is igazán elterjedt, hosszú pályafutásom alatt nem sokkal találkoztam. 

 És ha valaki nem szereti a lecsót, akkor mihez ajánlanám? Az olasz paradicsomos tésztákhoz nagyon, nagyon illik. Ha mondjuk pene arabiatát készítünk, mindig eljátszom a gondolattal, hogy veszek mellé egy sillert, de aztán elképzelem az ízét, és rájövök, hogy nem kívánom. Pedig tényleg tökéletes páros.

Azért remélem nem vettem el a kedveteket, kóstoljátok csak, sőt lehet egy rozét is megkóstolni mellé, és megfigyelni a különbségeket.  Búcsúzóul áljon itt egy bölcselet:

„Amikor a vörös már sok, a fehér meg kevés, akkor húzzuk elő a sillert!”

Szólj hozzá!
2017. május 10. 16:34 - Szeszmeralda

Érünk, mint a jó bor!

baconos_brokkolis_salata_980x480_foodnetwork_com_2016.jpg

Régen nem írtam már, nem a lelkesedésem kopott meg, hanem időhiánnyal küzdök. A nyakunkon volt a ballagás, most az érettségi kellős közepén vagyunk, ilyenkor hogy gondoljátok, hogy van idő blogírásra?:-) Mintha legalábbis én érettségiznék! Hál istennek, nem nekem kell, én annyival tudom támogatni őt,  hogy ilyenkor a kedvenc ételeit főzöm neki. Hiszen ha teli a has finomságokkal, nyugodtabb az elme, növekszik az elégedettség érzése, általában jobb a közérzete is az embernek. Ha még egy pohár finom bor is társul hozzá, az ellazulás is megvan. Az egyik legnagyobb kedvence a tejszínes, garnéllás spagetti. Mostanában úgy szoktam készíteni, hogy a fokhagymát kis karikákra vágom, külön egy serpenyőben ropogósra pirítom, és csak a tálaláskor szórom rá a spagettire, nagyon finom. Na persze ez nem zárja ki azt, hogy a tejszínes mártásba ne tegyek. Olívaolajon megdinsztelem kicsit a hagymát, fokhagymát, ráöntöm a tejszínt, aztán egy kis fehérbort is öntök hozzá, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítem. Amikor már kicsit sűrűsödik, akkor reszelek bele egy kis parmezánt, és kész is. Újabban a rákot is külön szoktam megpirítani vajon, hiszen annak csak pár perc kell, amíg szép rózsaszín nem lesz. Amikor kész a spagetti, az egészet összeforgatom egy nagy serpenyőben, megszórom még petreszelyemmel, és már lehet is enni! Egy kis plusz parmezán nem rontja el. És mivel a mártásban a legdominánsabb a tejszín és a parmezán, ezért ehhez válasszunk bort. Persze olyat tegyünk bele, amilyet inni fogunk hozzá. Alapvetően jó minőségű bort kell az ételbe is beletenni, hiszen egy rossz bor el fogja rontani. Az egész étel krémes, vajas ízvilágú, tehát a bornak is ilyennek kell lennie. Melyik borok is ezek? Honnan kapják meg a krémességet, a töménységet, a vajas ízvilágot? Bizony, a hordóban érleléstől. És melyik hordóra jellemzőek leginkább ezek a jegyek? Az új tölgyfahordóban érleltekre, más néven a barrique hordóra. Egyszer már írtam nektek a hordófajtákról, keressétek vissza, ha van kedvetek, ismétlés a tudás anyja. (Ez a mondás most nagyon idevág az érettségi miatt, nem?:-D) Például Sike Tamás chardonnay-a egy fantasztikus bor hozzá.  De lehet egy jó rajnai rizling, például Légli Gézától. Sajnos azt egy laikusnak igen nehéz megállapítania vásárláskor, (hacsak nincs ráírva) hogy hordóban érlelt-e a bor, vagy sem. Ezért érdemes szaküzletben vásárolni, ahol a készséges eladó (mint például én) szívesen segít a választásban. 

A másik legfinomabb stresszoldó kaja a rántott dolgok! Máj, husi, sajt, padlizsán, cukkini, gomba. És persze vagy 5 liter tartármártás hozzá, és sült krumpli. Ezzel csak az az egy baj van, hogy egyszerűen nem tudod abbahagyni, mindig túlzabáljuk magunkat. Tudjátok, az a "nah, még ezt az utolsó darabot" van. Addig esszük amíg el nem fogy. Ehhez aztán lehet sűrűn üríteni a poharunkat, hogy valamennyire szétcsapja a gyomrunkban dúló vihart. Mi mást is ihatnánk hozzá, ha nem egy reduktív olaszrizlinget? Vagy fröccsöt. Mert a rizlingnek viszonylag semleges íze van, egy kicsit élénk savai, ami tökéletesen illik a prézlihez, és a tartármártáshoz. Már meg is éheztem, ahogy ezekre gondolok. 

De van ám egészséges kedvencünk is. Igaz, bacon van benne, de akkor is, a saláta, az saláta. Ez egy brokkolis, baconos sali. Borzasztó egyszerű elkészíteni, egy serpenyőben vajon megpárolod a brokkolit, természetesen egy kis bor hozzáadásával, sózod, borsozod. Amikor kész, egy tálba teszed. Megpirítod a bacont, csíkokra vágod, ráteszed a brokkolira. Az öntethez összekeversz olivát, mustárt, egy gerezd fokhagymát, de csak közvetlen a tálalás előtt öntöd rá a brokkolira. Annyira könnyű megcsinálni, és annyira finom. A brokkoli a legmeghatározóbb, és nem tudok jobb szót találni rá, minthogy zöld íze van. Ezért a borunk is legyen zöld ízű. A savignon blanc-ra jellemző leginkább ez az íz. 

Ahogy látjátok, nem olyan bonyolult ez, és ugye az is behatárolja a választási lehetőségeket, hogy bár rengeteg szőlőfajta van, mégis ezek a legelterjedtebbek. Lehet megpróbálom beleásni magam, hogy a kevésbé ismert fajták milyen ételekhez illenek. Ha sikerrel járok, természetesen megosztom veletek! 

Szólj hozzá!
2017. április 28. 10:26 - Szeszmeralda

Saláták és borok

salata.jpg

Nem gondoljátok, hogy van valami nagyon szürreális és furcsa abban, hogy amikor reggel felhúzzuk a redőnyt, szakadó hóesés fogad? Április közepe, sőt inkább a vége felé járunk. No, de tudjuk Trumptól, hogy a globális felmelegedés nem létezik, csak egy átverés, ezért aggodalomra semmi ok, ez csak egy kicsit erősebb hidegfront.

De mivel én alapvetően egy optimista lélek vagyok, hiszek benne, hogy nemsokára beköszönt a nyár, és a strandszezon, ezért itt az ideje formába hozni magunkat, hogy a strandon már görög istennőként/istenként tudjunk tündökölni. És mi lehet az, amivel a legjobban megy a fogyókúra? Természesen a saláták! És tudom hogy ilyenkor a legjobb, ha vizet iszunk, de ezt ugye rólam senki nem feltételezi?! Esetleg ha más is van ezzel így, mint én, hogy nem hajlandó lemondani a borról, akkor lássuk, hogy milyen salátához milyen bort igyunk? Mondjuk nem minden saláta fogyókúrás, de talán azokkal is jobban járunk, mintha pörköltet, vagy sült húst, krumplit ennénk, főleg vacsorára.  Arról nem is beszélve, hogy elképesztően sokféle salátát lehet csinálni, nem csak a klasszikus fejes salátát, leöntve ecettel. Nálunk az egyik nagy kedvenc a kaliforniai paprikás, feta sajtos saláta, újhagymával. Nagyon egyszerű, vékony csíkokra felvágod a paprikát, rákarikázod a hagymát, a fetát rámorzsolod, csinálsz egy olívás, mustáros, fokhagymás öntetet, ráöntöd, borsozod, aztán szórsz rá petrezselymet, összeforgatod, és kész. Kolbásszal a legfinomabb, és pirítós kenyérrel, így abszolút diétás!:-D  Ha vöröset választunk hozzá, akkor az lehet egy könnyedebb kékfrankos, vagy egy portugieser, mivel ezekre jellemző a fűszeresség, paprikás jelleg, ezért  jól illenek a kaliforniaihoz, és az öntethez is. De szerintem ideálisabb egy fehérbor hozzá, például egy friss rizling. Valahogy a salátákhoz nekem túl sok a vörös, elveszti az üdeségét a sali.

Nagyon szeretjük a tonhal salátát is. Mivel a tonhal és az olajbogyó is olajos, ezért ehhez már választhatunk egy testesebb, nehezebb bort, egy hordóban érlelt chardonnay-t, vagy egy olaszrizlinget. Általánosságban elmondható, hogy a rizling, ( akár rajnai, akár olasz) a chardonnay, a rozé, és a savignon blanc szinte az összes saláta fajtához illik. Akkor most, hogy ezt ilyen szépen leegyszerűsítettem, nincs is miről írjak már. Jó, jó, csak vicceltem, mert még nem említettem például a gyümölcssalátákat. Ezekhez édes bort válasszunk, hiszen ez egy édes ízvilágú étel. Egy finom kis késői szüretelésű tokaji, isteni hozzá, mert az még nem nyomasztóan édes, inkább friss, üde, gyümölcsös. Vagy a másik kedvencem a rukkolás, epres saláta, balzsamecetes öntettel. Szerintem egy cserszegi fűszeres nagyon megy hozzá, de persze egy jól behűtött rozéval sem nyúlunk mellé, akár félédes is lehet. Soroljam még? Mondjuk itt a lencsesaláta. Bár azt inkább ősszel szoktunk enni, hiszen nagyon tápláló. De ha már megemlítettem, akkor igyatok hozzá egy komolyabb, hordóban érlelt fehérbort, (mert ugye azok már testesek, krémesek) pláne, ha majonézzel készítitek. Eszembe jutott közben a cézár saláta, azt szinte mindenki szereti, ahhoz is csak olaszrizlinget, vagy egy rozét tudok ajánlani. A lazac salit is borzasztó egyszerű elkészíteni, mellé természetesen egy rozé dukál. Szóval látjátok, akármennyi saláta jut eszembe, tényleg szinte ugyanazokat a borokat sorolom hozzá. És természetesen mindegyikhez ihatunk pezsgőt!!!! De komolyan! És már említettem nektek, hogy a pezsgő a legkevésbé hízlaló alkohol. Az már majdnem olyan, mintha vizet innák!:-D  Már vagy két hete nem pezsgőztem, azt hiszem, itt az idő ma este..még elvonási tüneteim lesznek. És tudjátok! Ha bármiben segíthetek, írjatok! 

 

Szólj hozzá!
2017. április 04. 14:17 - Szeszmeralda

Medvehagyma szezon

lead_l_108936_medvehagyma2.jpg

Nem mehetek el szó nélkül a medvehagyma mellet, hiszen ez is hagyma! És mint tudjátok, nálunk a hagyma fő helyet foglal el az alapanyagok sorában. Nem tudom, hogy hogy vagytok vele, de engem borzasztóan idegesít, hogy mióta újra "divatba jött", azóta jó magyar szokás szerint annyit szedünk le belőle, hogy már védetté akarják  nyilvánítani. Miért kell mindent ilyen eszetlenül csinálni? Le lehetne szedni szépen, nem gyökerestül kitépni!  Miért kell kizsákmányolni a természetet? Ezek az emberek nem gondolnak a jövőre? Aaah, nagyon, nagyon fel tud bosszantani ez a rövidlátás! Ne haragudjatok, de emellett nem tudtam szó nélkül elmenni.

De térjünk vissza a kis hagymánkhoz! A nevét onnan kapta, hogy a termését nagyon szeretik a barna medvék. (Náluk nem gond, hogyha hagymaszagúak lesznek.) Az illata, és az íze a fokhagymához hasonlít legjobban, csak nem annyira intenzív. Nagyon sok jó élettani hatása van, mint általában a hagymáknak. Így például csökkenti a vérnyomást, enyhíti a fejfájást, nagyszerű vese tisztító. Nagyanyáink korában még elterjedt gyógynövény volt.

Azt gondolom már mindenki tudja, hogy nagyon könnyen összekeverhető a gyöngyvirággal, ami mérgező! Szóval ha valaki elmegy hagymászni, akkor figyeljen oda. A legegyszerűbb, ha megdörzsölitek a levelét, ha hagyma szaga van, akkor az a medvehagyma. (Persze ne hivatkozzatok rám, ha megmérgezitek magatokat...:-D)

És most kellene rátérnem a lényegre, hogy milyen bort igyunk a különböző medvehagymás ételekhez? Nem könnyű kérdés, mivel nem a medvehagyma a legmeghatározóbb összetevő. Én tegnap például egy cukkinis, fetás, csirkés, medvehagymás pitét készítettem. Ehhez például egy élénk savú, reduktív rajnai rizling passzolt, mivel a cukkini, és a feta sajt volt a meghatározó, és ezekhez ez a bor illik. Amúgy most teljesen ráálltam a sós pite készítésre, mert annyi félét lehet csinálni, attól függően, hogy milyen tölteléket teszel bele. (Még a végén pitekészítő lesz belőlem, mint a Halottnak a csók című sorozatban a srác, mondjuk nem ettől lett híres. Nézzétek meg, nagyon vicces.) Természetesen az Ikon pincészet rajnai rizlingjét ajánlom, mert nekem ez a bor az abszolút kedvencem.

A másik legnépszerűbb étel a medvehagymás pesto. Millió receptet találtok a neten, így én most nem írnám le. Nah, itt viszont a medvehagyma a domináns, a zöld íze, úgyhogy e mellé egy friss chardonnay-t ajánlok, hisz ennek a fő jellemzője a frissen vágott fű, és a zöld íz. Én a következő bort innám hozzá: Nyakas  budai chardonnay 2015.

Tehetjük például sima zöld salátákra is. Csak jégsali, uborka, paradicsom, répa, olívaolaj kell bele. Itt is minden csupa zöldség, roppanósság, üdeség. Kísérje egy üde, friss savignon blanc. (Úgyis a salátákról ígértem nektek írást, aztán megint elkanyarodtam, így egy kicsit tartom is a szavam.) A választásom:  Béla és Bandi balatoni savignon blanc 2015.

Lehet rizottót is készíteni. Az is aztán a lehetőségek végtelen tárháza! Komolyan mondom, ezek az olaszok...hihetetlen mennyi jó kajájuk van! Ide nem más való, mint egy jó kis olaszrizling. Már hiányzott, ugye? Ezekhez az ételekhez mindig friss borokat válasszunk, hiszen ahogy az előbb említettem, a medvehagymára a zöld íz a legjellemzőbb. Tudom, kicsit ez furin hangzik, de ez egy szakmai kifejezés. Kóstoljatok hozzá egy Laposa Borbirtok Friss olaszrizlinget, 2016-ból.

De mindenféle ételben használhatjuk friss fűszerként, akár egy omlettbe, egy rántottába is beletehetjük. Nagyon népszerű mostanában a medvehagymás pogácsa. Ezek mellé a legjobb választás a pezsgőőőőőő!  Istenem, ilyenkor mindjárt látom a lelki szemeim előtt, ahogy ülünk a teraszon ebben a gyönyörű időben, szépen megterítve, pezsgőt kortyolgatva, omlettet eszegetve. Szépen, ráérősen...

A medvehagyma krémleveshez nem ajánlanék bort, mert nem nagyon tudom elképzelni, hogy egy leveshez lehet bort inni, pedig én aztán nagy borivó vagyok!

Készíthetünk medvehagymás vajat is, isteni finom, nagyon egyszerű elkészíteni, és egy pirítósra kenve remek reggeli, vagy vacsora. Egy pohár pezsgőt, vagy egy pohár chardonnay-t igyunk hozzá.

Hát dióhéjban ennyi lenne. Remélem sikerült egy pár jó ötletet adnom, mind étel, mind bor szempontjából. De már kívülről fújjátok szerintem: ha bármilyen kérdésetek van, forduljatok Szeszmeraldához bizalommal!

 

 

Szólj hozzá!
2017. március 24. 16:10 - Szeszmeralda

Villámposzt-2.fejezet

tulipan.jpg

Tudom, hogy egy pár poszttal előbb azt ígértem, hogy Jamie Oliver újonnan felfedezett receptjét fogom leírni nektek, de ha nem haragusztok, inkább egy másik receptet osztanék meg veletek. Milyen érdekes, hogy mennyire szeretjük őt, és még mindig nem voltunk az éttermében! Pedig anno alig vártuk, hogy megnyíljon. Olyan vegyes kritikákat olvastam róla, hogy ez egy kicsit elbizonytalanított. Pedig azt tudjuk, hogy nem szabad hallgatni a kritikákra, csak a saját tapasztalatodra. De ha elmegyünk, mindenképpen beszámolok róla!

Azért esett a választásom erre a másik receptre, mert az elmúlt héten megcsináltam párszor, és rájöttem, hogy ez egy szintén nagyon gyorsan elkészíthető, isteni finom étel. Természetesen nem magunknak csináltam meg annyiszor, hanem egyszer a barátainknál, (mondták, hogy érezzem magam otthon, de nem gondoltam, hogy annyira, hogy nekem kelljen főzni..:-D) egyszer anyukáméknak, egyszer pedig otthon.  Ez kb. olyan rövid recept, mint a múltkori villámposztomban. (Ezért is a megegyező cím.) Halljátok hát! 

Nem kell hozzá más, csak olyan 5-6 szelet fekete erdei sonka, az a vákuumfóliás, de én néha csak sima sonkából szoktam csinálni, persze hasonló karakterűből, mint a fekete erdei. Aztán egy fél üveg olajban eltett aszalt paradicsom. Természetesen lehet változtatni az adagokon, aki jobban szereti, tehet bele több sonkát, a paradicsommal viszont ne kapjatok túl, mert nem lesz jó íze, ha túl sok van benne. Kell még egy fél doboz mascarpone, egy olyan 2 deci húsleves alaplé, és ennyi. Semmilyen hagyma nem kell bele. Nah, mit szóltok? Tudok én ilyen recepteket is. 

Szóval, fogsz egy serpenyőt, a paradicsomról beleöntöd az olajat, (nem kell azért túl sok) aztán csíkokra vágod a sonkát, a paradicsomot is, bele a serpenyőbe, jó alaposan összepirítod őket. Ezután felöntöd a húslevessel, jól összerottyantod, utána jöhet bele a mascarpone, egy picit ezzel is főzöd, amíg szép selymes, krémes állagú nem lesz. Erőteljesen borsozd, viszont semennyi sót ne rakjatok hozzá, mert ehetetlen lesz! A sonka is, a paradicsom is olyan sós, hogy néha még így is kicsit sós lesz. Mi mindig megszórjuk friss petrezselyemmel, mert a hagyma és a chili mellett petrezselyem függők is vagyunk. ( A zöldségesünknél csak petrezselymes Évikének hívnak.) Ha kész, összekeverjük a tésztával, és már lehet is falni! Igazán szélesmetélttel a legjobb, pardon, tagliatellével, de fusilival is ehetjük.  Természetesen a bor sem maradhat el hozzá! Főzés közben azt iszunk, amit akarunk, viszont az ételhez (és ilyet sem hallottatok még tőlem) egy félédes, friss rozét ajánlok. Ugyanis az aszalt paradicsom és a sonka erőteljes ízét és töménységét ellensúlyozandó bort kell választanunk. A rozé friss savai megkönnyítik az ételt. És miért legyen félédes? Mert az aszalt paradicsom is édeskés ízvilágú, és ez a legdominánsabb íz ebben az ételben. Érdekes módon hazai kínálatban nem nagyon fogtok találni félédes rozét, mert nálunk vagy szárazak, vagy édesek. Ezért azt ajánlom, hogy vegyetek vagy egy spanyol, vagy egy portugál bort, például a Lidl-ben. Tök jókat lehet kapni, jó áron! A rozét nem kell túlgondolni, annyi a lényeg, hogy friss és könnyed legyen, jól essen inni. 

Most már elmondhatjuk végre,  hogy végérvényesen beköszöntött a tavasz, lehet enni a salátákat, és inni a finom borokat hozzá. És hogy milyeneket? A következő írásomból megtudhatjátok!

Szólj hozzá!
2017. március 03. 10:30 - Szeszmeralda

Portugália

porto-portugal.jpg

Gondolom nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy most már  nagyon elég volt a télből. Hiába mutatja meg egy-egy napra az arcát a tavasz, csak nem akar véget érni. Annyira lehangoló ez a folyamatos szürkeség, hideg, köd. Mint  nőt, az is zavar, hogy nem tudok csinosan felöltözni, csak a nagykabát állandóan. Ilyenkor nincs más megoldás, csak a bor...Nah jó nem! Nekem az sokszor segít, ha elábrándozom a nyaralásainkról, felidézem a simogató nap melegét a bőrömön, azokat a különlegesen szikrázó, élénk színeket, a tenger kékjét, balzsamos ölelését. És természetesen az is eszembe jut, hogy milyen finomakat ettünk és ittunk ilyenkor. Montenegró mellett nekünk Portugália volt a másik felejthetetlen utazásunk, és úgy veszem észre, hogy egyre népszerűbb úticélnak számít. S habár még nagyon távolinak tűnik a nyár, sosem lehet elég korán elkezdeni megszervezni a nyaralást, és ki tudja, lehet, hogy valaki  idén éppen ide készül. Ezért szeretnék mesélni nektek dióhéjban  a látnivalókról, bővebben a borokról. 

Mi egy kis faluban szálltunk meg, kis túlzással  egy kastélyban. (Airbnb-n foglaltuk, nagyon jó dolog szerintem.) Azért amikor megérkeztünk, elfogott egy kis félelem, mert  mintha egy elhagyatott magyar kis faluba csöppentünk volna, leszámítva tényleg a szállásunkat, mert az csodálatos volt. De a többi ház ütött, kopott, csend, kihaltság. Mindjárt az első este felfedeztük a helyi "könyvtárat", vagyis a kocsmát. Egy fiatal pár vezette, nagyon hamar összebarátkoztunk velük, és nekik köszönhetően is lett ez a nyaralás ennyire fantasztikus. Megmutattak minden olyan helyet, ahová a helyiek járnak, és nem csak a turisták. Ha a látnivalókról akarnék írni, akkor ez egy tízrészes bejegyzés lenne, tehát rövidre fogom, és csak annyit mondok, hogy a két hét nem volt elég arra, hogy mindent megnézzünk. Amikor már túlléptél azon, hogy milyen "lepukkant" minden, el is kezded élvezni. Végtelen vendégszeretet jellemzi őket, és boldogság. Nagyjából tesznek magasról mindenre, és élvezik az életet. A mi szemünkkel nézve szegények, de szerintem inkább hozzájuk képest mi vagyunk azok. Az egyik legmegkapóbb emlékem, amikor a néni a nyílt utcán, a kis hordozható grilljén süti a halat, közben szól a magnóból az édesbús, panaszos hangulatú muzsika, amit mint később megtudtunk, úgy hívnak, fado. Ez az ő nemzeti zenéjük.  És körülötte a szomszédok, és senki nem hisztizik, hogy bejön a füst a lakásomba, hanem együtt nevetnek, hangoskodnak.  Bárhová is mentünk, a legkisebb kávézóban is olyan kávét kaptál, hogy el voltál ájulva. De azok a helyek! Mintha a 70-es években lennénk itthon, még faltól falig kicsempézve az egész, a helyi arcokkal. 

Természetesen a sok eldugott nem turistás hely mellett azért  Portót is megnéztük. Egyszerűen elképesztően lenyűgöző és csodálatos. Azok a színek! És azok a pincészetek! Rá is térnék akkor a borokra, mint kedvenc témámra! 

Ha már találkoztatok a portóival, akkor leginkább  desszertborként futhattatok bele. A történet szerint úgy tett szert hírnévre, hogy midőn az angolok háborúba keveredtek a franciákkal, azok beszüntették a bor szállítását. Mit tehetett volna az angol? Talán maradjon szomjas? Neeem, egyből utánpótlás után néztek, és a portugál borokat találták meg, amik finoman szólva eléggé el voltak maradva a bordói színvonalától. A másik probléma pedig az volt, hogy a hosszú szállítás alatt megecetesedett. Ezért az élelmes angol kereskedők  kitalálták, hogy brandyvel erősítik meg a bort, ami így magas alkoholtartalmú lett, és nem ment tönkre a hosszú út során. Komolyan mondom, ha az italról van szó, az ember annyira találékony! A mai napig így készítik a desszertboraikat, csak nem brandyval, hanem alkohollal állítják meg az erjedést. Így egy viszonylag magas, 20% alkoholtartalmú édes bort kapnak. Ezt a folyamatot szakszóval AVINÁLÁSNAK  hívjuk.

A portói desszertbor lehet fehér, vagy vörös, attól függően, hogy milyen szőlőfajtából készítik őket.

A fehér portói fő fajtái:

-White: Ezek mindig édesek, frissek, könnyedek, alacsony savtartalommal rendelkeznek. 

-Dry white: Ez is édes, de nem annyira, mint a white, körülbelül egy itthoni félszáraz bornak felel meg.

-Extra dry white: A legszárazabbak, de némi maradék cukrot ezek is tartalmaznak, tehát  ne várjuk azt, hogy olyanok lesznek, mint a magyar száraz borok.

Ezek a borok remek koktél alapanyagok, tonikkal, egy kis citrommal, vagy lime-mal, mentával, jéggel, nyáron nagyon üdítőek. Édesről lévén szó, a könnyedebb sütemények mellé is ajánlom, ha pedig Portugáliában jártok, kóstoljátok meg a pasteis de belém nevű sütijüket egy pohár fehér portóival. Ez egy kis leveles tészta kosárka, amely nem túl édes puding szerűséggel van megtöltve, nagyon finom.

A vöröseknek is több fajtája van:

-Ruby: A könnyedebb, frissebb, kevesebb ideig érlelt borokat nevezik így. 3 évig érlelődnek 20 ezer literes(!!!) hordóban, de leginkább acéltartályban, ezáltal megőrzik gyümölcsös jellegüket. Ezután egyből fogyaszthatóak. Jellemző illat,-és ízjegyei a ribizli, áfonya, meggy. A portugálok szívesen fogyasztják aperitifként is. Ezek a borok fiatalosak, olcsóbbak, mondhatnám, hogy "tömegborok." Ízvilágából kifolyólag egy meggyes, vagy ribizlis pitéhez ajánlanám, de egy ribizlis túrótortával is érdemes kipróbálni. 

-Tawny: Ezeket minimum 3 évig érlelik kisebb fahordóban, azután még  palackban is. Az összes nagy portóinak ez az alapja. Készülnek 10-20-30-40 éves borok is, (ezek a vintage porto borok) attól függően, hogy mennyi ideig érlelődnek  a hordóban. Ezek már hihetetlen komplex ízvilágú nagy borok, diós, csokoládés, mazsolás, kávés aromákkal. Ezeket érdemes szerintem önmagában inni, de ha nem akarjuk, akkor egy nagyon tömény csokis desszert mellé válasszuk. Amíg nem jártam Portugáliában, nem kedveltem ezeket a borokat, de az ottani pincészetek hatására megváltozott a véleményem, fantasztikus borokat kóstoltam. Kiválóan illenek a szivarok mellé, hát erről nincs tapasztalatom, de egy kiadós vacsora után, egy jó szivar, egy jó portóival állítólag maga a mennyország. 

Még had említsem meg pár szóban a másik híres borukat, a vinho verde-t. Ez annyit jelent, hogy zöld bor. Portugália északi részén készítik, és jelölhet fehér, és vörösbort is. Ugyanis nem a bor színére utalnak a zöld jelzővel, hanem a frissességre, üdeségre. Engem nem annyira győztek meg, mert túlzottan savasak voltak. Mondjuk ezért fröccsnek pont jók voltak, igaz szóda nem volt.:-D 

Természetesen mondanom sem kell, hogy megint csak az alapokról beszéltem, rengeteg kisebb, nagyobb pincészetük van, millió borral.

Mindenképpen látogassatok el a Sandeman pincészetbe, vagy az Offleybe, vagy a nagyon híres Real Companhia Velha-ba, esztétikai élménynek sem utolsó! Amikor a teraszon ülsz, és a lábad előtt Portó hever...

Mire megírtam ezt a bejegyzést, kitavaszodott...:-)

Szólj hozzá!
2017. február 10. 12:13 - Szeszmeralda

Rajnai rizling-itthonról

csak_rizling.jpg

 Megint  sikerült felfedeznem egy új kedvencet!  Most szinte ez van porondon minden nap, mert egyszerűen isteni finom, és nagyon olcsó. Jó, mondjuk ez relatív, hogy kinek mi az olcsó, de ez kereken egy ezres. Szerintem az teljesen megfelelő ár, főleg egy ilyen minőségért. Nah, az ilyenekre szoktuk mondani mi boros népek, hogy egy nagyon jó ár-érték arányú bor. Isteni gyümölcsösség, kissé édes ízérzet, szerintem azok is próbálkozhatnak vele, akik nem kimondottan szeretik a száraz borokat, virágos illat, de ugyanakkor kellően testes. Fokozzam még? Már tűkön ültök a kíváncsiságtól? Már ezt gondoljátok, hogy "mondjad már, mondjad már!" Jó, nem csigázlak tovább titeket , ez a bor nem más (dobpergés), mint az Ikon borászat Rajnai rizlingje, Balatonlelléről.

Mint ahogy a neve is mutatja, ez a fajta a Rajna mellékéről származik, a legszebb arcát ezen a vidéken mutatja.  A németországi éghajlat viszonylag hűvös, és ez a szőlő jól bírja a hideget, sőt kifejezetten kedveli. :-)  A másik hazája Elzász, ha esetleg arra sodor az élet benneteket, mindenképpen kóstoljatok nagyon-nagyon sokat! Igazán kényes fajta, mint a vörösek közül  a pinot noir, de hozzá hasonlóan gyönyörű borok készülnek belőle, hatalmas potenciállal. Hosszan eltarthatóak, mert elég magas a savtartalmuk, és emiatt sokáig frissek is maradnak. Akár 8-10 évig is jók lehetnek.  A borok rendkívül intenzívek, mégis gyümölcsösek. Azt hiszem, ha a vöröseknél a pino-t a borok királynője, akkor a fehérek közül a rajnai rizlinget illetné meg ugyanez a titulus. Nagyon ritkán házasítják más fajtákkal, mert annyira egyedi ízvilága van. 

Rizling szőlőből nagyon sokféle bort lehet készíteni. Ez a fajta hajlamos az aszúsodásra, fantasztikus édes desszertborokat ad, hasonlóakat, mint a mi tokajink, de a jégbor alapanyaga is lehet. Tudjátok, hogy mi az a jégbor? A jégbor azért jégbor, mert nagyon későn szüretelik le a szőlőt a tőkéről, amikor beköszöntenek az erősebb fagyok. Ekkor a szőlőszemben lévő víz megfagy, viszont a cukor nem. Az így készült borok ezért nagyon édesek, koncentráltak, magas savtartalmúak. Nálunk azért is készül kevés, mert elég kiszámíthatatlan a téli időjárás. (Bár akkor a mostani tél kedvezett azoknak a borászoknak, akik jégbort akartak csinálni.) Kanada a világ legnagyobb jégbor termelője.

Ugyanakkor könnyű, száraz, gyümölcsös borokat is készítenek belőle. Az biztos, hogy annyira karakteres ízvilága van, hogy elég könnyen fel lehet ismerni. Attól függően, hogy milyen stílusban készül a bor, a főbb jegyei a zöld alma, őszibarack, citrusosság, gyömbéres íz. Sőt az érett rizlingeknek mandulás, és benzines, petrolos illata, íze van. Pont most olvastam erről egy nagy eszmefuttatást, hogy ez vajon borhiba-e, vagy fajtajelleg? Hosszas vita után arra jutottak a borértők, hogy fajtajelleg, pontosabban egy TDN nevű vegyület miatt keletkezik. De egészen megdöbbentő, én már kóstoltam ilyet. 

Az olaszrizlinghez hasonlóan ez is egy igazi jolly joker (pedig semmi köze nincs hozzá, csak névrokonok), rengeteg ételhez illik, olyanokhoz is, amit álmotokban sem gondolnátok. Mint például a csirkepaprikás. Hogy miért?  Ahogy mondtam, magas a savtartalma, ez csökkenti az étel zsírosságát, nehézségét.(Tehát ha ilyen bort iszunk mellé, többet tudunk enni belőle, mert nem telít el annyira.:-D) Intenzív, gazdag aromái miatt azonban kiváló választás  a thai vagy a kínai konyha ételeihez.  Az almás ízvilága miatt kínálhatjuk egy almával sült sertéshez is, vagy gyümölcsös húsokhoz, megállja a helyét a rántott hús mellet, ha éppen zsírosabb halat esztek, annak is remek kísérője.  Ha desszerthez innánk, akkor említhetném mindjárt az almatortát, vagy az almás pitét, a gyümölcstortát.  A gyümölcsös, könnyed fajtáját egy gyümölcssalátához. Ha sajtokhoz akarjuk inni, akkor próbáljuk ki egy kecskesajthoz, vagy egy ementáli sajthoz. Amint a felsorolás mutatja, elég széles a választék.  

Természetesen a fentebb említett Ikon pincészet borát nálam,azaz a Le Sommelier borüzletben tudjátok megvásárolni, még kedvezményt is adok! Csak siessetek, mert eliszom előletek! 

 

Szólj hozzá!
2017. január 25. 12:09 - Szeszmeralda

Villámposzt, villámvacsora!

tonhalas_teszta.png

Mint ahogy a címben is utaltam rá, ez most nem lesz egy hosszú,"tudományos, tanítós" írás, csak ezt csináltam valamelyik este, és eszembe jutott, hogy meg szeretném osztani veletek, hiszen biztosan nagyon sokaknak fejtörést okoz, hogy mit lehetne főzni gyorsan, egyszerűen. Én ugye mindig vacsorát írok, mert mi akkor vagyunk otthon és akkor tudunk főzni, de természetesen ebédre is meg lehet csinálni.

Ez a vacsora egy igazán extra gyorsan elkészíthető, szuper finomság és a legjobb benne, hogy csak egy löttyintésnyi pezsgő kell bele, szóval a maradékot meg tudjuk inni! Még mindig nem múlt el a pezsgő iránti olthatatlan vágyam, pedig az ünnepek alatt nem szűkölködtem benne. Úgy látszik, korral jár....vagy lehet Blaha Lujza reinkarnálódott bennem, csak sajnos nem örököltem a tehetségét, csak a pezsgő szeretetét, a fáma szerint ugyanis ő mindig azt ivott, állítólag már felkelés után is. De milyen jól is tette! Nekem sem lenne ellenemre! Lehet, a hangom is megjönne. :-D Ha úgy hozza az élet, próbáljátok ki. De akkor egész nap nem szabad csinálni semmit, csak lustálkodni, enni, inni...

De térjünk vissza a rideg valóságba ebből a szívet melengető álomból. Szóval ott tartottam, hogy milyen egyszerű és nagyszerű ez az étel. És általában szinte minden van otthon hozzá. Nem kell hozzá más, csak egy csokor újhagyma, ha nincs, tökéletes a póréhagyma, egy, vagy két tonhalkonzerv, kapribogyó, de jó az olajbogyó is, a pezsgő, egy kis tejszín, kapor, fusili tészta, de lényegében teljesen mindegy, hogy milyen fajta, amit éppen otthon találunk. Ennyi. Az elkészítése pedig nem hosszabb, mint amennyi idő alatt leírom nektek ezt a receptet:

Egy serpenyőbe öntsük bele a tonhal alatt levő olajat, mikor felhevítettük, dobjuk rá a hagymát, erősen sózzuk, borsozzuk. Amikor a hagyma megdinsztelődött, húzzuk le a tűzről, és öntsük hozzá a pezsgőt, majd a kapribogyót. Tegyük vissza, várjuk meg, míg a pezsgő alkoholos illata elszáll, ezek után adjuk hozzá az apróra szétválasztott tonhalat, kicsit főzzük együtt, majd hozzá a tejszínt (egy fél doboz elég, bár ki hogy szereti, mi inkább kevesebbel), ezzel is rottyantsuk össze. A végén megszórjuk kaporral, és már készen is van. A tésztavíz nem forr fel ennyi idő alatt. Ha kész a tészta, forgassuk bele a mártásba. Egyszerűen isteni! És természetesen nem ihatunk mellé mást, csak pezsgőt. Azért is jó, hogy ilyen hamar elkészül, mert legalább marad hozzá a pezsgőből. Lehet páran érzitek, hogy valami nem stimmel  ezzel a recepttel, de akárhogy is töritek a fejeteket, nem jöttök rá, hogy mi. Elárulom! Nincs benne fokhagyma! Ezt is megértétek! De természetesen lehet bele tenni, ártani nem árt.

A receptet Stahl Judittól vettem, én szeretem, vannak neki nagyon jók. De azért még mindig Jamie az igazi.. most csináltunk egy új tésztát tőle, legközelebb azt osztom meg veletek!

Szólj hozzá!
2017. január 16. 11:53 - Szeszmeralda

Poharazgassunk!

Kicsit megkésve, de BUÉK mindenkinek! Sajnos nem jött össze, hogy még az óévben írjak nektek, az év végi forgatag engem is magával ragadott. Alig múlt el a karácsony, jött az egyik barátunk 30. születésnapja, abból még fel sem ocsúdtunk, máris ott volt a szilveszter, azt éppen kihevertük, következett az én kerek évfordulós születésnapom. Talán most már letett a forgószél, így végre újra, újult erővel nekiláthatok "tanítani" titeket!

Képzeljétek, olyan szerencsében részesültem, hogy a Jézuska megajándékozott két darab Riedel kristály pohárral. Huu, gondolom, most egyből leesett az állatok, csak nem a csodálattól, hanem inkább attól, hogy mi a francról beszélek?! Nos, a Riedel kristály az a boros népnek olyan, mint a...mint a...nem is találok rá hasonlatot! Bárhol, ahol komolyan veszik a borozást, ott ilyen poharakat használnak, lett légyen szó akár egy étteremről, akár egy borversenyről. Elképesztően szépek. Végtelenül elegánsak, és kifinomultak. És iszonyatosan drágák. Két darab kb. 10 ezer forint, mivel kézzel csiszolt, ólomkristály üvegek. Szóval be is tettem őket a konyhaszekrénybe, és nemhogy inni nem szabad belőle, de aki csak ránéz, vagy hozzáér, az jobb, ha elkezd imádkozni. Viccet félretéve, nem dugtam el, hanem használjuk. Én ezen sosem akadtam ki, ha eltörtünk valamit, hiszen ezek csak tárgyak és pótolhatóak. Azért ebbe belesajdulna a kis szívem, ha ezt eltörne, de nem lennék miatta öngyilkos.:-)

Engedjétek meg, hogy pár szóban elmeséljem ennek a fantasztikus pohárnak a történetét:

A Riedel család már az 1730-as években létező osztrák családi manufaktúra volt, üveggyártással foglalkoztak, ebbe beletartozott a pohár készítés is. Kilenc generáció telt el, amikor is megszületett a kis Claus, aki felnővén "feltalálta a spanyolviaszt", mégpedig azzal a- mai szemmel-egyszerű gondolattal, hogy pohár alakja jelentősen befolyásolhatja az alkoholos italok fogyasztásának élvezetét, vagyis ugyanaz a bor különböző alakú pohárból kóstolva, más és más arcát mutatja. Régen nem ilyenek voltak a borospoharak, felfelé szélesedtek, alul keskenyek voltak, leginkább egy tölcsérre hasonlítottak. (Tutti, hogy minden családban akad még ilyen pohár, régen ez volt a pezsgőspohár.) Emellett  kitalálta, hogy megfordítja a poharat, így alulra kerül az öblös rész, és felfele a keskenyebb. Ez jó ötletnek bizonyult, ugyanis sokkal jobban kiteljesedtek az ízek. Később a fia tovább finomította a dolgokat, ő rájött arra, hogy minden bortípushoz egyedi, a bor tulajdonságait maximálisan kifejező poharat  kell készíteni.

De miért is mondom el ezt nektek? Azért, mert egyre népszerűbb a bor, a borozás, talán valakit a boriváson túl ez is érdekel és fontosnak tartja, hogy ha mondjuk vendégek érkeznek, akkor a megfelelő módon tudja szervírozni a borokat. Természetesen nem fogom az összes pohártípust felsorolni, csak az alapokat. Hihetetlenül széles a választék, nem csak a szőlőfajtákhoz, hanem a borvidékekhez is készítenek poharat. A múltkor említettem, hogy végre a tokaji furmintnak is lett saját Riedel pohara! 

Kezdjük a legkedveltebb italom poharával, a pezsgővel:pezsgospohar_jpg_2.png

Mindenki látott már ilyet, a pohár hosszú és keskeny, egyrészt azért, hogy a buborékoknak legyen elég "útja", sokáig tudjanak gyöngyözni, és ezáltal mi tudjunk benne gyönyörködni. Másrészt a pezsgőnek nincs valami intenzív illata, ezért a hosszú, és szűk pohár jobban koncentrálja azokat, benntartja az illat, és zamatanyagokat. 8 fokon a legideálisabb.

rizling.png

Tovább
Szólj hozzá!
2016. december 02. 11:58 - Szeszmeralda

Egy igazi vitaminbomba

cekla.jpg

A hétvégén eljött az idő...kibontottuk a Montenegroból hozott chardonnay-t. Finom volt most is nagyon, hozta a trópusi illat, és ízjegyeket, de azért mégsem nyújtotta azt a hatalmas élményt, amit ott, a borászatban. Szóval arra a megállapításra jutottam (nem először), hogy nagyon is befolyásolja az ízeket, hogy hol, milyen hangulatban, milyen napszakban, milyen ételek után kóstolsz. Ezért mondom nektek, hogy egy teszt nem teszt, kóstolni kell mindig (én tartom is magam ehhez)!  A bort kortyolgatva elmerengtem, hogy milyen gyorsan eltelt a nyár, és szomorúan tudomásul kellett vennem, hogy végérvényesen beköszöntött az ősz, sőt, lassan a tél is. (Az egyetlen jó dolog benne, hogy újra kívánom a vörösbort.)

 Már tavaly elhatároztuk, hogy megpróbálunk úgy étkezni, olyan alapanyagokból főzni, amik az évszaknak megfelelőek. Mert mi értelme van paradicsomot enni, venni a tél közepén? Se íze, se bűze és szerintem többet árt, mint használ. Nem csinálták rosszul a dédszüleink, hogy azt ettek mindig, ami éppen termett. Na és mi az, aminek ilyenkor van szezonja? Nem, nem a tökre gondolok...így van, a cékla az! Szerintem méltánytalanul el van hanyagolva, pedig rengeteg kedvező élettani hatása van, és nagyon sok féle variációban elkészíthető. És tudjátok, mire jöttem rá? Arra, hogy a céklának szinte pontosan ugyanolyan hatásai vannak az emberi szervezetre, mint a bornak. Csökkenti a vérnyomást, a szívroham, agyvérzés kockázatát, antioxidáns hatása van, rengeteg a folsav benne, a kálium, magnézium, vas, c-vitamin. S hogy mit is lehet készíteni belőle? A bátrabbak simán gyümölcscentrifugával kifacsarhatják, bár annak aztán van egy furcsa íze. Lehet belőle levest készíteni, sütni, nyersen fogyasztani, savanyúságnak, desszertnek, de végtelen variációjú salátát is lehet csinálni belőle. Én most csak egyet osztanék meg veletek, ez az én kedvencem:

A céklákat ( kb. 5 kisebb darab) alufóliába csomagoljuk, és megsütjük 200 fokon, olyan 50 perc alatt. Ha megsült és kihűlt, meghámozzuk, és felkockázzuk. Az öntethez összekeverjük a balzsamecetet, sót, borsot, egy teáskanál mézet, majd ráöntünk kb. 4 evőkanál olivaolajat, és beleforgatjuk a céklát. Ezután tálalhatunk is, egy tányérra teszünk a céklából, rakunk hozzá tetszőleges mennyiségű rukkolát, majd megszórjuk darabokra morzsolt  kecskesajttal, vagy fetával. Ha kedvünk tartja, piríthatunk hozzá magvakat, így még finomabb lesz. Az egészet összeforgatjuk, és már ehetjük is. Persze meg lehet úgyis csinálni, hogy egyből összekevered a hozzávalókat, de a rukkola nagyon hamar megfonnyad, szerintem így jobb. Ha nagyon nagy szerencsénk van, néha a málna szezonban lehet még céklát kapni, nah, az aztán a mennyei élvezet, eszméletlen finommá teszi ezt a salit a málna. Ugye úgy kezdtem, hogy nagyon hasonlóak a cékla élettani hatásai a borhoz, de azért ez nem jelenti azt, hogy ne igyunk hozzá bort. Így duplán érnek minket ezek a jótékony hatások, nem? Sokat törtem a fejem, hogy mi is az, ami igazán illene hozzá. A rossz hír a fehérborok kedvelőinek az az, hogy ehhez akárhogy is gondolkozom, csak egy vörösbor illik. A céklának viszonylag semleges íze van, szóval nem ahhoz kell keresnünk a bort. Nézzük, akkor mihez? Mindig a legdominánsabb íz választja meg a bort.  Ebben az esetben a rukkola az. Mi a rukkola fő ízjegye? A fűszeresség, a borsosság.  És melyik borunk jellegzetességei ezek az ízek?  A kadarkáé.  Ez a fajta nem túl testes, tehát nem fogja "agyonnyomni" a salátát, pluszban még azért is jó választás, mert a sajtokhoz is nagyszerűen illik. Szerintem ez önmagában egy komplett étel, de akinek ez magában nem elég, húsok mellé köretként is fogyaszthatja. Ha valakit felcsigáztam a céklára, akkor nagyon szívesen osztok meg még recepteket, természetesen bor ajánlással, mert kimeríthetetlen a tárházam!:-D

 

Szólj hozzá!
avagy mihez, mit igyunk?