avagy mihez, mit igyunk?

2016. január 07. 15:28 - Szeszmeralda

A bor története Magyarországon

 

bikaver_parbaj_728_461.jpg

Sziasztok!

Utólag is Buék mindenkinek, remélem, hogy mindenki kipihente magát, jókat evett, ivott, és most hatalmas lelkesedéssel kezdi az újévet. Tudom, megígértem, hogy még írok a múlt év végén, de aztán annyira elsodortak az események, hogy nem jutottam odáig, egyik asztaltól estem a másikig, egyik program a másik után,de most  visszatérek, és tovább szórakoztatlak titeket a kis írásaimmal, biztosan már nagyon várjátok.:-).

Az előző bejegyzésemben a bor történetéről írtam nektek, és már ott jeleztem, hogy szeretnék egy külön írást szentelni a magyarság borkultúrájának, mivel szerintem ( mint egy csomó más dologban) a magyar embernek nagyon erős, és különleges kapcsolata van a borral (főleg a tablettással, meg a műanyag palackossal...:-)). Lássuk hát, hogy hogyan alakult!

Azt már írtam nektek, hogy a kelták kezdték el a szőlőtermesztést a Kárpát-medencében, mégis a rómaiakat tekintjük az alapítóknak. Mire honfoglaló atyáink ideértek, ebből következően már virágzó szőlőültetvényekkel találkoztak. Csoda, hogy nem mentek tovább? Gondolták, ennél tökéletesebb hely ugyan hol lehet? Mert már ők is ismerték a szőlőt és a bort (feltételezem a hatását is), a vándorlásaik alatt ismerkedtek meg vele. A türk népektől lesték el a borkészítés fortélyait, erre utal az is, hogy a bor szavunk egyedi, eltér az Európában használatos latin vinum kifejezéstől, és a borkészítéshez kapcsolódó szavaink, mint pl. a szőlő, seprő, szűr, ászok is török eredetű. Ezek a szőlők még nem olyanok voltak, mint a mai fajták, hanem vadszőlők, amit egy csomó helyen láthattok most is. Kis, apró bogyójú, elég savanykás gyümölcs. (Vajon abból milyen bort tudnánk készíteni? Ki kellene próbálni!) A termesztése sem úgy zajlott, mint manapság, hanem a természetes élőhelyén a fára felfutott szőlők körül a növényzetet kiritkították, a tövénél pedig tisztán tartották. A mustot természetesen lábbal taposták ki.

Akinek nagyon sokat köszönhetünk azért, hogy a szőlő,-és borkultúránk elindult a fejlődés útján, az I. István királyunk. Mivel Magyarországon elterjesztette a kereszténységet, és a külpolitikájával is a békére törekedett, így bekerültünk az európai államok közé, és ez határozottan jót tett, megindult a kereskedelem, külföldi mesteremberek jöttek, a kereskedők mentek, sok újdonságot hoztak, egyszóval áradt a jó magyar bor a szomszédos államokba!:-) De minden jónak vége szakad egyszer, jött a tatárjárás, és szinte teljesen elpusztították az országot, vele együtt az ültetvényeket, és a lakosságot. Ami szörnyűség, de mint mondják, minden rosszban van valami jó, (annyira bölcs vagyok) mert az elnéptelenedett vidékeinkre IV. Béla olasz, német, vallon nemzetiségű embereket  telepített be, akik magukkal hozták a tudásukat, és ismereteiket, sőt új szőlőfajtákat is. Ami számomra nagyon érdekes dolog, hogy a vörösbor szőlő fajták Mátyás király idejében kerültek be az országunkba. Akkor addig csak fehérbort ittunk? (Erre fényt kell derítenem!) Aztán a változatosság kedvéért megérkeztek a törökök, akik szintén végigtaroltak rajtunk, de azért nekik annyi eszük volt, hogy az ültetvényeket ne irtsák ki, mert egyrészt tudták, hogy komoly adóbevételt jelent a bor, másrészt  ezeknek az embereknek csak kis hányada volt akkoriban mohamedán, és igencsak szerettek italozni.:-) Két fontos dolog kapcsolódik még ide: az egyik, a hungarikumnak tekintett kadarka meghonosodása. Ezt a fajtát a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal, és innen számítható a magyarországi vörösbor kultúra. A másik pedig a tokaji bor híressé válása, és az aszúkészítés "feltalálása", a furmint fajta megjelenése. A török háborúk után megint újra kellett telepíteni a lakosságot. Most szlovák, román, német ajkú telepeseket költöztettek be, akik tovább színesítették, és bővítették kultúránkat.  De sokáig nem honolt béke kis hazánkban, a törökök után a Habsburgokkal voltunk megáldva, és jött a Rákóczi-szabadságharc.  Rákóczi Ferenc tulajdonában volt ekkor a borvidék, és előszeretettel használta a tokaji borokat, mint diplomáciai eszközt. Mindenki rajongott érte! XIV. Lajostól kezdve Nagy Katalinon át, XII. Károlyig. A 18. században elindult a fejlődés, mind a bortermelésben, mind a technológiában, de miért is maradt volna ez ilyen idilli állapotban? A következő "rombolást" Mária Teréziának köszönhetjük, és a kettős vámrendeletének. Ha nem gond,ezt nem részletezném, mert nem történelmi blogot írok.:-) A lényeg, hogy a  magas kiviteli vámok miatt megszűntek a hagyományos európai piacok,és ez visszavetette a fejlődést. De hogy jót is írjak a királynőről, ő szorgalmazta az Alföldön a futóhomok megkötését szőlővel, így itt is elterjedt a szőlőtermesztés. Milyen jó, hogy így tett, mivel az újra éledő borágazatnak most a természet lett a következő ellensége, mégpedig egy kicsi rovar képében, pontosan a szőlőgyökértetűben, amely 20 év alatt a szőlőültetvényeink 60%-át kipusztította! Egyedül az Alföldön nem boldogult a kis tetű (haha), mert a homokos talajon képtelen volt mozogni, járatokat építeni, mert azok állandóan beomlottak. Az újratelepítés során sok változás történt. Eddig a tőkék össze-vissza voltak ültetve, ezek után már szabályos sorokba rendezték őket. Új, ellenálló fajták kerültek hozzánk.

A XX. századról azt hiszem nem kell sokat írnom. A világháborúk, Trianon, a szovjet megszállás, mind, mind kihatott a borászatra, és a szőlőtermesztésre. Szerintem a legtöbben erre már emlékeztek, hogy milyen bortermelés folyt ebben az időben. A mennyiség volt a lényeg, nem a minőség, mert a keleti piac mindent megvett. A rendszerváltás után megszűnt az óriási felvevőpiac, a borágazat válságba jutott, de szerencsére akadt olyan családi pincészet, akik nem adták fel, és elkezdtek igazán minőségi borokat készíteni. Azt gondolom, hogy manapság megint fellendülőben van a borászat, nő a népszerűsége a borivásnak, és egyre több, és szebb pincészet jelenik meg egyre jobb borokkal.Pedig az EU sem könnyíti meg a dolgunkat a sok szabályozással, a kivágási támogatással ( ha kivágod a tőkéidet, kapsz pénzt), és sajnos jellemző az egyre csökkenő területek száma. Régen mindenkinek volt egy kis szőlője, és mindenki készített magának bort. Remélem a történelem ebben az esetben  nem ismétli meg magát, és nem jön egy újabb vész, legyen az egy nemzet, vagy csak egy aprócska élőlény! Szóval igyatok, hogy támogassuk a magyar borokat, borászatokat!:-)

Bocsássátok meg nekem, hogy nem az ételek, és italok párosáról írok, kicsit elkalandoztam, de ígérem nemsokára azzal folytatom. Esetleg annyi, hogy tegnap este rántott husi volt francia salátával, és ahhoz tudjátok mi illik? Hát persze: olaszrizling!:-) De tényleg. Vagy egy hordós chardonnay, a tejfölös, majonézes mártás miatt.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://milyenbort.blog.hu/api/trackback/id/tr708246180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
avagy mihez, mit igyunk?