avagy mihez, mit igyunk?

2016. február 25. 10:17 - Szeszmeralda

Egy hétvége a sauvignon blanc bűvöletében

d-9198-sauvignon-195-session-three.jpg

Sziasztok!

Egy igazán mély gondolat fogant meg bennem a múlt este, mégpedig az, hogy bor nélkül ugyan lehet élni, de nem érdemes (vagy ezt már mondta valaki más is?). Hogy honnan is fakadt  ez a nagy bölcsesség? Tegnap az a kósza ötlet született meg a kis agyamban, hogy legyen egy nap, amikor nem borozunk, tartsunk egy kis szünetet. Gondoltam szegény májam had lélegezzen fel egy kicsit. Hiba volt! Úgy éreztem, mintha lejjebb vették volna a fényt a világról, a zene sem szólt úgy, a kedvem pedig...ne is beszéljünk róla! Aludni sem tudtam!  (Ezek szerint a színek és a bor között valami összefüggés van?) Nagyon szeretem Oláh Ibolyát (pedig de utáltam, amíg ezzel az albumával nem találkoztam), neki van egy dala, az csendült fel halkan  a fejemben, az a címe, hogy "valami úgy hiányzik". Nah, ennek a hangulata, szövege  pont jól kifejezte azt, amit éreztem. Egy szó, mint száz, többet nem fogok ilyen meggondolatlanságot csinálni! Itt véget is vetek a filozofálásnak, mielőtt még megijedtek, hogy végig ilyen elvont, és nagyon okos dolgokról fogok írni.

Inkább rátérnék arra,hogy miért is lett ennek a bejegyzésemnek ez a bor a  tárgya. Azért, mert a sors úgy hozta össze a dolgokat, hogy egy nap alatt háromféle sauvignon blanc-ba futottam bele. Nem mondanám, hogy a kedvencem, illetve ez így nem igaz, inkább eddig valahogy mindig elkerült, sosem gondoltam rá, mint választási lehetőségre. Dióhéjban had foglaljam össze, mit is érdemes tudni erről a fajtáról, illetve, hogy mik a fő jellemzői. Francia eredetű világfajta, fürtje kicsi, hengeres, tömött, sárgásfehér (a fenti képen láthatjátok). A könnyedebb, maximum közepes test mellett élénk savak jellemzik. Nem szereti a hosszas hordós érlelést, legszebb arcát a reduktív technológiával lehet előcsalogatni, és mivel aromatikus fajta, így ezzel az eljárással tudjuk a legjobban  megőrizni az elsődleges illat,-és ízjegyeit. Ebből következik, hogy nem túl sokáig eltartható bor, tehát ne vegyetek meg belőle 2-3 évesnél öregebbet. A legjellemzőbb illatjegyei a bodza, a frissen vágott fű,  és a csalán. Igazi tavaszi bor, amikor beleszagolsz, árad a kikelet  belőle! De visszakanyarodnék  a történetemhez, hogy hogyan is jutottam ezekhez a borokhoz.

 Első palack: Úgy került a karmaim közé, hogy az egyik vevőmnek rendeltem ide az üzletünkbe. Montes pincészet, 2015, sauvignon blanc, limited selection, Chile. (bolti ár: 3.400 ft.) Habár francia fajta, tökéletesen otthonra lelt Chilében, és Új-Zélandon, Dél-Afrikában, bár hozzá kell tennem, hogy sok pincészet olyan fajélesztőt használ, amely felerősíti a jellegzetes jegyeit a fajtának, jelen esetben a bodzát (azért a borkészítésnek is megvannak a maga trükkjei).

Második palack: Az Aldiban vásároltam. Nem hiszem, hogy  meglepődtök, de akármilyen üzletben járok, mindig megnézem a borkínálatot (ha ne adj isten a családdal vagyok, és elkeveredek, mindig tudják, hogy hol keressenek..). Ott is találtam egy palackot, Afrikan rock selection, 2015, sauvignon blanc, Dél- Afrika. (bolti ár: 890 ft.) Mindjárt ki is gyulladt az isteni szikra, hogy akkor megveszem, és  este kóstoljuk össze, hogy mi a különbség a két bor között, hisz mind a  termőhelyben, mind az árban is eltérés van.

Harmadik palack: Bejött hozzám egy etyeki borászat képviselője, azzal az ajánlattal, hogy nem szeretném-e forgalmazni a boraikat. Természetesen hagyna itt mintát is, kóstoljam meg, hogy hogy tetszik, és utána döntsek, hogy bekerülhet-e a kínálatunkba? Jó szívvel fogadtam ezt a remek ötletet, hiszen ki nem örül neki, ha kap egy ajándék bort? Nem találjátok ki, hogy mi volt az. Egy sauvignon blanc. Debreczeni Szőlőbirtok, és Pincészet, 2015. (bolti ár:1.500 ft.) Szóval így 3 borral felfegyverkezve érkeztem haza (nem csoda, hogy izmos vagyok, ezt a mennyiséget minden este felcipelni a hegyre), és nem sokat kellet győzködnöm a többieket, hogy ugorjunk neki a tesztnek. 

Hogy mi lett az eredmény? Nos, azt majd a következő írásomban elmesélem. Na jó, nem, megosztom most veletek, mert nem bírnám elviselni, ha a kíváncsiságtól nem tudnátok aludni, és esetleg arra vetemednétek, hogy a kérdéseitekkel zaklassatok, ami miatt  meg én nem tudnék aludni. Szóval ebben az esetben igaz lett az a megállapítás, hogy a drágább a jobb. A chilei bor fantasztikus volt! Nem tudom, hogy mennyire avatkoztak bele a készítés során, vagy ez Chilében tényleg ilyet tud produkálni ( jó, tudom), de eszméletlen. Olyan átható bodza illat áradt a pohárból, hogy komolyan mondom, már-már zavaró volt. Kijelenthetem, hogy ezt a bort csukott szemmel is felismerném (remélem azért sosem teszteltek le, mert mi van, ha mégsem, az roppant kínos lenne :-)). Mindez megjelent  az ízében is, mintha bodza szörpöt ittál volna.  Az Afrikai borról annyit tudok mondani, hogy ár-érték arányban teljesen jó vétel, sokkal, sokkal visszafogottabb illat, és ízvilág jellemezte, de maradt belőle másnapra is (micsoda józanság), és addigra sokat nyílt az illata, ízében nagy változást nem vettem észre. No, és most jön a neheze, hogy mit is mondhatnék a magyar borról, hogy sértődés ne essék? Sajnos egyáltalán nem tetszett. Illatában nem érződött semmi, ízében egy kicsit túlzó volt az alkohol, és nagyon jellegzetes volt az etyeki borokra jellemző savasság, ami nem baj, de emellett nem sok minden mást éreztem. Mielőtt megvádolnátok azzal, hogy " persze, ennyi bor után nem csoda, hogy már nem éreztél semmit", elmondanám, hogy ezt másnap este ittuk, és egybehangzóan mindegyikünknek ez volt a véleménye. De adok még esélyt neki, és újra fogom kóstolni, mert egy teszt nem teszt, nagyon sok minden befolyásolhatja, hogy milyennek is érzed a kóstolt  bort. Biztosan ti is észrevettétek, hogy ami egyszer már nagyon ízlett, azon máskor elcsodálkozol, hogy miért is voltam ettől elájulva? És hogy kerekké tegyem az írásom, álljék itt néhány példa, hogy milyen ételekhez is passzol a legjobban ez a bor. Amihez a legjobban illik, az a spárga. Egy igazi klasszikus párosítás. A spárgának is a frissen vágott fűre emlékeztető íze van. Nemsokára ezt ki is lehet próbálni, nem kell sokat várni, itt a spárga szezon. Hurrá, nagyon szeretem! Mindkét fajtájához megy. A sajtoknál írtam, hogy nagyon jó a lágy kecskesajtokhoz, ha ez a sajt még pluszban meg van forgatva zöldfűszerekben, az a teljes ízorgia. A chilei remekül megy a görög, és a mexikói konyhához, például a guacamole-hoz De sorolhatnám a halakat, a fokhagymás rákot, a spenótot, a zöldborsót, a  brokkolit. Biztos, hogy nem az olaszrizlingről beszélek? Mert ebből a felsorolásból az derül ki, hogy legalább olyan sokoldalú bor, mint az. Mivel zárhatnám a soraim, mint azzal, hogy kóstoljatok sauvignon blanc-t.

Plusz még azzal, hogy ide linkeltem az említett Oláh Ibi számot, vonatkoztassatok el a személyiségétől ,és csak a szöveget, és a hangszerelést figyeljétek. Az egész album nagyon jó.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!
· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://milyenbort.blog.hu/api/trackback/id/tr588412026

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Veres Éva: Egy hétvége a sauvignon blanc bűvöletében 2016.03.09. 15:52:02

A chilei bor fantasztikus volt! Nem tudom, hogy mennyire avatkoztak bele a készítés során, vagy ez Chilében tényleg ilyet tud produkálni (jó, tudom), de eszméletlen. Olyan átható bodzaillat áradt a pohárból, hogy komolyan mondom, már-már zavaró volt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
avagy mihez, mit igyunk?