avagy mihez, mit igyunk?

2016. március 07. 16:03 - Szeszmeralda

Bolyki bikavér

A mindent elsöprő szerelem

bolyki-bikaver.jpg

Sziasztok!

Már sokszor találkoztam vele. Nézegettem, többször a kezembe vettem, alaposan megvizsgáltam a palackot, a címkét. Már az is annyira tetszett, olyan szellemes, és teljesen más volt a megszokottnál (és ha valakinek esetleg hentes ismerőse van, akkor az neki egy 100%-os ajándék ötlet). De aztán mindig visszatettem a polcra, talán tudat alatt bennem is ott motoszkált az a gondolat, hogy a bikavér egy borzasztó, pancsolt bor, amibe mindent összeöntenek, ami van. De nem is értem magamat, hisz annyi jó bikavért ittam már, az egyik kedvenc borom (tudom, sok van) a Takler Pincészet bikavér reserve-je. De említhetném  a St. Andrea Hangácsát is. Végül is rászántam magam, és megvettem. Aztán el is felejtkeztem róla, mígnem a hétvége úgy alakult, hogy megkívántunk egy marhapörköltet. De nem ám csak egy olyan tessék-lássék pörit, hanem amilyet mi csinálunk, juhtúrós, kapros, fokhagymás, szalonnás tésztával. Mi szerintünk egy titka van a pörköltnek, a rettenetes mennyiségű hagyma! Amikor már azt gondolod, hogy "nah, ennek már elégnek kell lennie", akkor sem elég! Hogyan is szemléltessem nektek, kb. egy kiló húshoz egy olyan 6-8 fej hagyma biztos, hogy kell (legközelebb lefotózom a mennyiséget). Attól lesz az egésznek az a fantasztikus zselés állaga, és sűrű a szaftja, de nem kell aggódni, nem lesz az étel hagyma ízű. Anyukámat az ájulás kerülgeti, amikor meglátja a hagyma mennyiséget, és egyre sápadtabban, elhalóbb hangon kérdezgeti, hogy biztos kell ennyi bele? Az már más kérdés, hogy másnap egy ilyen hagyma buborék lengi körül az egész lényedet, de megéri! A másik nagyon, de nagyon fontos dolog a marhapörkölt esetében az, hogy az egészet borral kell csinálni. Nem ám csak úgy belelöttyintünk egy decikét, bele az egész üveggel. Elvileg olyan bort kellene beletenni, amilyet iszol hozzá, de még nem vagyunk anyagilag olyan szinten, hogy ezt megengedhessük magunknak, egy 3-4 ezer forintos bort azért fájó szívvel öntenék bele. De egyszer eljön az én időm, és akkor még kezet mosni is Gere Kopárral fogok.:-) (Jut eszembe, kipróbáltam, a fürdővizembe tettem bort, mert állítólag csuda szép, és selymes lesz a bőröd tőle, hát ezt nem tapasztaltam, viszont a víznek olyan kinézete lett, hogyha még egy kis cukrot is hozzáteszek, a Vörösmarty téren simán eladom forralt bornak.) De hogy hogyan is jön a marhapörkölt a bikavérhez? Gondolom kitaláltátok, egy nagyszerű étel-ital párosítás. Remekül kiegészítik egymást. Miért? Azért, mert a bikavér egyik összetevője a kadarka.  Ennek a fajtának a fő jellemzője a fűszeresség, a paprikás ízvilág, ami a pörköltben is megtalálható, hisz a bors, és a paprika elég meghatározó benne. Mindamellett még egy igazi hungarikum is mindkettő. Amikor a külföldi vevőim kérdezik, hogy hol tudnának egy jó pörköltöt enni, legszívesebben azt mondanám, hogy gyertek el hozzánk, ott. Lehet, hogy kellene egy lakás éttermet nyitnunk? Vagy csak egy pörköltözőt, ahol semmi mást nem lehet enni, csak mindenféle pörit? Szerintetek? Szóval így jött a képbe a Bolyki bikavér, és hogy miért is lett szerelem? Mert hosszú "karrierem" során még nem nagyon találkoztam ilyen finom, ilyen tökéletesen harmonikus borral. Most értettem meg, miről beszélnek a szakértők, hogy a magyar borokkal mindig az a baj, pl. a franciákkal szemben, hogy túlzottan rátelepszik a hordó. Nem maradnak meg a fajtára jellemző gyümölcsös aromák, csak a fát érzed rajta. Nahát ez a bor aztán nem olyan. Hihetetlen kirobbanó gyümölcsösség van már az illatában, az íze pedig olyan, mintha beleharapnál egy tál zamatos, piros bogyós gyümölcsbe. Csodálatosan telt, testes, de ugyanakkor annyira friss -nem győzöm ismételni magam-, gyümölcsös, számomra egyszerűen tökéletes. És hogy feltegyem az i-re a pontot, mindez olyan 3-3400 forint körüli összegért. De ugye a múltkor megemlítettem, hogy egy kóstoló nem kóstoló, ezért hamarosan újra fel fog tűnni a házunk táján. Lehet akkor írok egy bejegyzést, aminek az lesz a címe, hogy egy hatalmas csalódás? Ki tudja? 

Majd elfelejtettem! A túrós tészta recept! Próbáljátok ki, ha nem is a pörkölt mellé, csak magában, akkor is isteni.

Természetesen úgy kezdődik (mint általában a receptjeink nagy része), hogy vágj apróra 20 dkg szalonnát, pirítsd meg, szedd ki, a visszamaradt zsírra tedd rá a kifőzött tésztát (fodros nagy kocka), keverd meg, majd ad hozzá a túrót, és kb. olyan 15 dkg juhtúrót, ki mennyire szereti, mert elég intenzív az íze. Adj hozzá apróra vágott kaprot, forgasd össze egy pár perc alatt, vedd le a tűzről. Vágj apróra egy csomó (kb. egy fej, illetve nálunk annyi szokott lenni, de tudjátok, mi nem normális módon vonzódunk a hagymafélékhez) fokhagymát, és keverd a tésztához, jó alaposan forgasd össze, öntsd ki egy üvegtálba, és told be a 180 °c-os sütőbe kb. fél órára, vagy ameddig szépen meg nem pirul a teteje. Azt mondtam, hogy magában is megállja a helyét, de azért akkor igazán tökéletes, amikor ráteszed a vaj puhára főtt, sűrű, a bortól szinte feketének látszó pörköltet. Sajnos nem találtam róla fényképet, legközelebb megörökítem nektek. Legalább lesz egy mondvacsinált okom, hogy miért is főzzünk...csak a fénykép kedvéért.:-)

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://milyenbort.blog.hu/api/trackback/id/tr638424664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sanyácsi 2016.04.08. 18:05:23

Mit ne mondjak! Megkóstolnám én is ezt a jó pörköltet csuszástól meg piástól, ahogyan ajánlod.

Persze azt még ki kellene deríteni, hogy a Hortobágyon a gulyások milyen borral "vadították" meg a bográcsost, mert hogy elég csórók voltak.

Ja, és tarhonyájuk volt hozzá.

Várom az újabb jelentkezésedet. Sanyácsi.
avagy mihez, mit igyunk?