avagy mihez, mit igyunk?

2017. március 03. 10:30 - Szeszmeralda

Portugália

porto-portugal.jpg

Gondolom nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, hogy most már  nagyon elég volt a télből. Hiába mutatja meg egy-egy napra az arcát a tavasz, csak nem akar véget érni. Annyira lehangoló ez a folyamatos szürkeség, hideg, köd. Mint  nőt, az is zavar, hogy nem tudok csinosan felöltözni, csak a nagykabát állandóan. Ilyenkor nincs más megoldás, csak a bor...Nah jó nem! Nekem az sokszor segít, ha elábrándozom a nyaralásainkról, felidézem a simogató nap melegét a bőrömön, azokat a különlegesen szikrázó, élénk színeket, a tenger kékjét, balzsamos ölelését. És természetesen az is eszembe jut, hogy milyen finomakat ettünk és ittunk ilyenkor. Montenegró mellett nekünk Portugália volt a másik felejthetetlen utazásunk, és úgy veszem észre, hogy egyre népszerűbb úticélnak számít. S habár még nagyon távolinak tűnik a nyár, sosem lehet elég korán elkezdeni megszervezni a nyaralást, és ki tudja, lehet, hogy valaki  idén éppen ide készül. Ezért szeretnék mesélni nektek dióhéjban  a látnivalókról, bővebben a borokról. 

Mi egy kis faluban szálltunk meg, kis túlzással  egy kastélyban. (Airbnb-n foglaltuk, nagyon jó dolog szerintem.) Azért amikor megérkeztünk, elfogott egy kis félelem, mert  mintha egy elhagyatott magyar kis faluba csöppentünk volna, leszámítva tényleg a szállásunkat, mert az csodálatos volt. De a többi ház ütött, kopott, csend, kihaltság. Mindjárt az első este felfedeztük a helyi "könyvtárat", vagyis a kocsmát. Egy fiatal pár vezette, nagyon hamar összebarátkoztunk velük, és nekik köszönhetően is lett ez a nyaralás ennyire fantasztikus. Megmutattak minden olyan helyet, ahová a helyiek járnak, és nem csak a turisták. Ha a látnivalókról akarnék írni, akkor ez egy tízrészes bejegyzés lenne, tehát rövidre fogom, és csak annyit mondok, hogy a két hét nem volt elég arra, hogy mindent megnézzünk. Amikor már túlléptél azon, hogy milyen "lepukkant" minden, el is kezded élvezni. Végtelen vendégszeretet jellemzi őket, és boldogság. Nagyjából tesznek magasról mindenre, és élvezik az életet. A mi szemünkkel nézve szegények, de szerintem inkább hozzájuk képest mi vagyunk azok. Az egyik legmegkapóbb emlékem, amikor a néni a nyílt utcán, a kis hordozható grilljén süti a halat, közben szól a magnóból az édesbús, panaszos hangulatú muzsika, amit mint később megtudtunk, úgy hívnak, fado. Ez az ő nemzeti zenéjük.  És körülötte a szomszédok, és senki nem hisztizik, hogy bejön a füst a lakásomba, hanem együtt nevetnek, hangoskodnak.  Bárhová is mentünk, a legkisebb kávézóban is olyan kávét kaptál, hogy el voltál ájulva. De azok a helyek! Mintha a 70-es években lennénk itthon, még faltól falig kicsempézve az egész, a helyi arcokkal. 

Természetesen a sok eldugott nem turistás hely mellett azért  Portót is megnéztük. Egyszerűen elképesztően lenyűgöző és csodálatos. Azok a színek! És azok a pincészetek! Rá is térnék akkor a borokra, mint kedvenc témámra! 

Ha már találkoztatok a portóival, akkor leginkább  desszertborként futhattatok bele. A történet szerint úgy tett szert hírnévre, hogy midőn az angolok háborúba keveredtek a franciákkal, azok beszüntették a bor szállítását. Mit tehetett volna az angol? Talán maradjon szomjas? Neeem, egyből utánpótlás után néztek, és a portugál borokat találták meg, amik finoman szólva eléggé el voltak maradva a bordói színvonalától. A másik probléma pedig az volt, hogy a hosszú szállítás alatt megecetesedett. Ezért az élelmes angol kereskedők  kitalálták, hogy brandyvel erősítik meg a bort, ami így magas alkoholtartalmú lett, és nem ment tönkre a hosszú út során. Komolyan mondom, ha az italról van szó, az ember annyira találékony! A mai napig így készítik a desszertboraikat, csak nem brandyval, hanem alkohollal állítják meg az erjedést. Így egy viszonylag magas, 20% alkoholtartalmú édes bort kapnak. Ezt a folyamatot szakszóval AVINÁLÁSNAK  hívjuk.

A portói desszertbor lehet fehér, vagy vörös, attól függően, hogy milyen szőlőfajtából készítik őket.

A fehér portói fő fajtái:

-White: Ezek mindig édesek, frissek, könnyedek, alacsony savtartalommal rendelkeznek. 

-Dry white: Ez is édes, de nem annyira, mint a white, körülbelül egy itthoni félszáraz bornak felel meg.

-Extra dry white: A legszárazabbak, de némi maradék cukrot ezek is tartalmaznak, tehát  ne várjuk azt, hogy olyanok lesznek, mint a magyar száraz borok.

Ezek a borok remek koktél alapanyagok, tonikkal, egy kis citrommal, vagy lime-mal, mentával, jéggel, nyáron nagyon üdítőek. Édesről lévén szó, a könnyedebb sütemények mellé is ajánlom, ha pedig Portugáliában jártok, kóstoljátok meg a pasteis de belém nevű sütijüket egy pohár fehér portóival. Ez egy kis leveles tészta kosárka, amely nem túl édes puding szerűséggel van megtöltve, nagyon finom.

A vöröseknek is több fajtája van:

-Ruby: A könnyedebb, frissebb, kevesebb ideig érlelt borokat nevezik így. 3 évig érlelődnek 20 ezer literes(!!!) hordóban, de leginkább acéltartályban, ezáltal megőrzik gyümölcsös jellegüket. Ezután egyből fogyaszthatóak. Jellemző illat,-és ízjegyei a ribizli, áfonya, meggy. A portugálok szívesen fogyasztják aperitifként is. Ezek a borok fiatalosak, olcsóbbak, mondhatnám, hogy "tömegborok." Ízvilágából kifolyólag egy meggyes, vagy ribizlis pitéhez ajánlanám, de egy ribizlis túrótortával is érdemes kipróbálni. 

-Tawny: Ezeket minimum 3 évig érlelik kisebb fahordóban, azután még  palackban is. Az összes nagy portóinak ez az alapja. Készülnek 10-20-30-40 éves borok is, (ezek a vintage porto borok) attól függően, hogy mennyi ideig érlelődnek  a hordóban. Ezek már hihetetlen komplex ízvilágú nagy borok, diós, csokoládés, mazsolás, kávés aromákkal. Ezeket érdemes szerintem önmagában inni, de ha nem akarjuk, akkor egy nagyon tömény csokis desszert mellé válasszuk. Amíg nem jártam Portugáliában, nem kedveltem ezeket a borokat, de az ottani pincészetek hatására megváltozott a véleményem, fantasztikus borokat kóstoltam. Kiválóan illenek a szivarok mellé, hát erről nincs tapasztalatom, de egy kiadós vacsora után, egy jó szivar, egy jó portóival állítólag maga a mennyország. 

Még had említsem meg pár szóban a másik híres borukat, a vinho verde-t. Ez annyit jelent, hogy zöld bor. Portugália északi részén készítik, és jelölhet fehér, és vörösbort is. Ugyanis nem a bor színére utalnak a zöld jelzővel, hanem a frissességre, üdeségre. Engem nem annyira győztek meg, mert túlzottan savasak voltak. Mondjuk ezért fröccsnek pont jók voltak, igaz szóda nem volt.:-D 

Természetesen mondanom sem kell, hogy megint csak az alapokról beszéltem, rengeteg kisebb, nagyobb pincészetük van, millió borral.

Mindenképpen látogassatok el a Sandeman pincészetbe, vagy az Offleybe, vagy a nagyon híres Real Companhia Velha-ba, esztétikai élménynek sem utolsó! Amikor a teraszon ülsz, és a lábad előtt Portó hever...

Mire megírtam ezt a bejegyzést, kitavaszodott...:-)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://milyenbort.blog.hu/api/trackback/id/tr3112277725

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
avagy mihez, mit igyunk?