avagy mihez, mit igyunk?

2017. augusztus 29. 12:53 - Szeszmeralda

balatoni étterem körkép

balaton.jpg

Nem is lenne nyár a nyár, ha nem mennénk le legalább egyszer a Balcsira. Hál istennek már sok helyen jártam a világban, de a Balaton, az a Balaton!  Azt kell hogy mondjam, mindig szíven üt a szépsége. Lenyűgöző, fenséges, színes, káprázatos! Rengeteg a látnivaló, a felfedezésre váró erdők, mezők, egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Most érik a szeder, annyit, de annyit ettünk belőle! Minden öt méteren lepattantunk a bicikliről, hogy: "itt is, itt is, nézd mennyi van." Egy szó, mint száz. nem tudom megunni soha. No, de nem is igazán erről akarok írni, és most kivételesen nem is annyira a borokról. Ugyan terveztem, hogy egész nap csak pincéről pincére járok,  de csak egyetlen egy pincészetben voltam, méghozzá a Borbély pincészetben. Ott is fröccsnek való olaszrizlinget vettem, ami kifejezetten finom volt. Nem úgy, mint a kiszolgálás. Nem is értem, hogy miért alkalmaznak ilyen embereket. Aztán miután midennap visszajártunk, rájöttem, hogy nem bunkó, egyszerűen ilyen a stílusa a hölgynek. 

Most inkább az éttermekről szeretnék egy pár szót ejteni. Örömmel veszem észre, hogy ott is elkezdődött a gasztroforradalom, és végre már nem csak a Kistücsök az egyetlen jó hely. Viszonylag pici kis falvakban is olyan jó éttermek vannak. Például ajánlották Gyulakeszin az autós pihenő nevezetű helyet, ahol isteni velős kenyeret lehet enni. Azt hiszitek, bejutottunk?? Nem hittük el, hogy mennyien vannak, azt gondoltuk, hogy lakodalom van. Így erről nem tudok véleményt mondani, de ez sok mindent elárul szerintem. De azért a jó kis strand éttermekhez még nem jutott el a forradalom. Életem egyik legrosszabb kajáját ettem. Gondoltam, ha már a parton vagyok, eszek egy őshonos hekket. Pfuj, nagyon rossz volt. Érződött rajta, hogy már jó ideje az infra lámpa alatt szottyad, semmi ropogósság nem volt benne, csak mint egy rossz főtt hal. A többiek sem jártak jobban, még az egyszerű sült krumplit is el tudták rontani, úgy éreztem, együtt napozott a hekkel a lámpa alatt. Ennek megfelelően olyan állott, és kiszáradt volt. A kiszolgálásról ne is beszéljünk, örülhettünk, hogy kapunk enni. Anyukám 3 kajára kérdezett rá, a válasz: nincs...akkor miért van kiírva?? És hogy miért nem mentünk máshova? Mert szezon vége volt, és az volt nyitva.  De még mindig, mindenhol, minden németül van kiírva...engem ez annyira zavar. Valahogy az egész Balaton nekem olyan benyomást kelt, mint egy hanyatló birodalom. Látszik még a hajdani csillogás, és szépség, de már belengte az elmúlás szele.  Persze épülnek egyre másra a szebbnél szebb pincészetek, éttermek, de ahogy mész az utcákon, tényleg egy letűnt kort idéz. Az a sok elhagyatott, düledező ház, gaz, kopott étterem. Egy ilyen stílusú étterembe sikerült az utolsó nap bemenni, a neve is nagyon fantáziadús volt, Muskátli étterem...én már magamban zokogtam, hogy milyen rettenetes dolgok várnak rám, és különben is, én a kis hableányba akartam menni! Az egy hamburgerező, elég jó híre van, menő hely, mindenképp ki szerettem volna próbálni. Na, de mivel én rendes lány vagyok, csak magamban fortyogtam, mindaddig, amíg meg nem kaptam a kajámat. Egyből elvonultak a viharfelhők a fejem felől, és kisímult az idegrendszerem, és minden nagyon szupi lett. Valami szenzációsan finom volt. Grillezett fogast ettem, petrezselymes burgonyával, meg paradicsom salátával, amin nem látszott semmi, amikor kihozták, csak sima paradicsom volt, lilahagymával. De amikor megkóstoltad...nem tudom, milyen öntetbe keverték, de olyan harmonikus volt, selymes. A többiek libamájat ettek, calvadosban párolt körtével, meg áfonya lekvárral, hát az megszólalt, olyan volt. A máj szétolvadt a szádban, érződött, hogy annyira friss. És nem a gagyi áfonya lekvár, nem az a zselés állagú vacak, hanem igazi bogyókból főzött. A harmadik kaja hagymás hátszín volt, a hagyma csodásan ropogósra sütve, légiesen könnyed, a hús megfelelően szaftos, puha. Hát ez tényleg kajapornó volt!:-D Sajnos a desszertre nem maradt időnk, mert indulni akartunk időben, hogy elkerüljük a Pestre tartó örületet. Szóval néha le kell vetkőzni az előítéleteinket, és akkor ilyen csodálatos gyönygyszemekre bukkanhatunk.

Viszont voltunk a Borbarát nevű régi kedvenc éttermünkben, ahol olyan isteni túrógombócot készítettek...anno. Nem kellett volna elmennünk. Nyomokban sem hasonlított már a túrógombócra az, amit adtak.  Szerintem ők beleestek abba a hibába, hogy felkapott lett, és akkor már lehet rosszat adni, úgyis jönnek a vendégek. Nagyon nagy csalódás volt, nem hiszem, hogy mégegyszer elmennék. 

Még azért zárógondolatként elmondanám, hogy hihetetlen, hogy a Varga pincészet uralja az egész Balatont. Akárhová mész, étterem, strandbüfé, Varga borokból készül a fröccs. Meg érdekes módon a boltokban alig lehet kapni balatoni bort, tele van egri bikavérrel, villányi vörösökkel, és persze Varga borokkal...

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://milyenbort.blog.hu/api/trackback/id/tr6012754778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
avagy mihez, mit igyunk?