avagy mihez, mit igyunk?

2018. március 09. 10:59 - Szeszmeralda

Egy új szerelem-

-avagy a homok aranya

 

gedeon_2.jpg
Be kell vallanom nektek, hogy ezt a frappáns alcímet nem én találtam ki, hanem az egyik nagyon kedves beszállítónk. Róla azt kell tudni, hogy állandóan rám akar tukmálni mindent, és addig jár a nyakamra, ameddig be nem adom a derekam, és nem rendelek tőle. De el kell ismernem, hogy sosem bánom meg az ajánlását, mert mindig nagyon jó borokat sóz rám a végén. Nem történt ez másképp a legutóbb sem. Azt már mondtam nektek, hogy nagyon szeretem az Ikon pincészet rajnai rizlingjét, de átmeneti készlethiány lépett fel (ebben szerintem nekem elég nagy szerepem volt) így muszáj volt keresnem egy új pincészetet, amelyiknek van rajnai rizlingje. Én régen nem figyeltem fel erre a fajtára, pedig igazán különleges.

Egy pár szót had írjak nektek róla, ígérem nem lesz kisregény. Nevét származási helyéről, a Rajna mellékéről kapta. A rajnai rizling az egyik legnemesebb szőlőfajta a világon. Kényes, mint egy királylány, ám az biztos, hogy ilyen ezerarcú fajtát ritkán látni. Készülhet belőle hallatlanul intenzív, mégis könnyed, elegáns és gyümölcsös bor, amely a magas savtartalom miatt nagy érlelési potenciállal rendelkezik. Készülhet belőle száraz bor, félédes, édes, már szinte aszú szerű bor is, ha sokáig a tőkén hagyjuk. Mert ugye olyankor koncentrálódik a szőlőben a cukor, miközben vizet veszt. Szóval végtelen variációja van.  Nálunk szerintem mostanában kezd elterjedni, a Balatonon nagyon szép borok készülnek belőle.  Németország, és Franciaország az igazi hazája. A belőle készült bor jellegzetessége a zöldalmás, barackos, virágos íz,-illat világ. Ha édes, akkor a mézes aroma, diós, aszalt gyümölcsös jegyek a jellemzőek. A nagy érlelt rizlingek viszont egy nagyon jellegzetes petróleumos illatot árasztanak magukból. 

Na szóval mindjárt ráuszítottam a kedves beszállítót, hogy hozzon nekem egy-lehetőleg olcsó-és nagyon jó rajnai rizlinget. És hozott! Azóta már nem tudom, hogy a hanyadik kartont rendelem, mert szinte mindennap ezt iszom. A Gedeon pincészetről van szó, Izsákról. Aminek azért is örülök nagyon, mert a "megvetett" alföldi, homoki borról van szó, ami nem igazán örvend nagy népszerűségnek, szerintem egyből mindenkinek egy savanyú, ihatatlan bor képe jelenik meg, ha rágondol. Hát ez a bor rácáfol erre, isteni virágos íze van, icipici édes ízérzettel. Annyira kedvet kaptam-meg persze a hosszas rábeszélés eredményeképpen is-, hogy rendeltem tőlük kb. mindegyik borukból, és árulom is őket. Ami még nagyon tetszik, az az, hogy feltámasztják a régi fajtákat, a kövidinkát, az ezerjót, a cserszegi fűszerest, az arany sárfehéret, ami Izsákról származik. Amúgy kicsit visszatérve a homoki borokra, ha nem lettek volna, nem is lenne szőlő nálunk, ugyanis a filoxéravészt csak a homokon termő szőlők tudták átvészelni, mivel a homokban nem tudott megmaradni a tetű, mert mindig beomlott a "háza". 

És hogy mihez ihatjuk? Én mostanában mindenhez! De leginkább magában. Viccet félretéve, nagyon harmonizálnak a thai ételekkel, a grillezett halakkal, rákokkal, de egy sült csirkével,  egy kecskesajttal is érdemes összekóstolni. Ha édes a rizling, akkor olyan ételek passzolnak hozzá, mint a mi tokaji borainkhoz. Hogy azok melyek is? Írtam már erről is... de mondjuk egy creme brulée-hez, vagy a klasszikus libamáj kombóhoz isteni finom. Komolyan mondom, kedvet kaptam este megint ezt inni! És természetesen nem győzök elég hálás lenni annak a remek embernek, aki ezt a pincészetet a figyelmembe ajánlotta.:-D

 

 

1 komment
2018. február 02. 12:19 - Szeszmeralda

Önmagam megcáfolása

steakhouse.jpg

Így február elején gondolom már igencsak elkéstem a Boldog Újév kívánással, nem? Hihetetlen gyorsan elteltek az ünnepek, egyáltalán nem éreztem az év végi leeresztést, kettőt pislogtam, és újra itt voltam! Ti is így érzitek? Remélem jókat ettetek és még jobbakat  ittatok, én először is annyit mondanék, hogy nem merek mérlegre állni, másodszor pedig azt, hogy az ereimben már tutti pezsgő folyik, mert karácsony óta rengeteget megittunk. Szilveszterkor evidens, hogy pezsgőt iszol, most volt a születésnapom, ott mi mást ihattam volna? De ennek ellenére még mindig nem unom! Sőt!

A pezsgőről jut eszembe, hogy minden évben karácsony előtt el szoktunk menni vacsorázni a főnökömmel, karácsonyi vacsora címszó alatt, ilyenkor mindig új helyeket próbálunk ki. Mondtam már, hogy ő is nagyon szereti a hasát, így nagyon jókat tudunk együtt kajálni. Most tavaly év végén nem jött össze, hanem csak a minap sikerült elmenni. De mivel ő is rendesen megerősödött a kilókat illetően, ezért kitaláltuk, hogy pezsgőt fogunk inni, mert ugye abban kevés a kalória. A prime steak house-ba mentünk, ez Budapest egyik legjobb steakese (ez de furán hangzik). Micsoda áltatás, azt gondolni, hogyha pezsgőt iszol, akkor nyugodtan falhatod a steaket, krumplit, nem hízlal! Ez olyan, mint aki a pörköltet light kólával issza, mintegy megnyugtatva magát, hogy ő mindent megtesz a hízás ellen. :-) Szóval rendeltünk is mindjárt egy champagne-t, méghozzá a Tattinger pincészettől. Anno James Bond is ezt itta a korai filmjeiben, csak utána váltott vodka martinire. Sőt, még volt valami más ital is, talán sör, nem? (Összeivott ő is mindent, nem csoda, hogy kemény lett!) Nem mondom, nagyon finom volt, és az előételekhez nagyon illett, mert  grillezett rákot ettünk, de én még mindig nem érzem azt a hatalmas különbséget az ízében, mint amennyi az árában megmutatkozik. Azért ha elém tennének egy egyszerű pezsit, meg egy champagne-t, már megtudnám állapítani a különbséget! Nem hiába, nagyon keményen dolgoztam rajta mindennap, hogy ezt elérjem.:-D 

Aztán kaptunk egy kis kedvességet, a séf ajándékát, bazsalikomos pestós fürjtojást, huu de finom volt, és ahhoz is tökéletes volt a pezsgő. De aztán megjöttek a steakek. És itt omlott össze a szépen, évek alatt felépített teóriám, miszerint a pezsgő mindenhez illik. Hát nem! Egyszerűen teljesen kioltották egymást. A pezsgő ízét elnyomta a steakek erőteljes íze, a pezsgő viszont nem hozta ki a húsok nagyszerű zamatát. Szóval bocsássatok meg nekem, hogy mindig arra biztattalak titeket, hogy mindenhez pezsgőt igyatok. :-) A steakekhez SOHA ne válasszatok pezsgőt. És mint már sokszor írtam, én egy rendes lány vagyok, ezért voltam olyan jófej, hogy nem kértem egy pohár vörösbort, inkább vizet ittam mellé. És hogy milyenek voltak a steakek? Valami elmondhatatlanul finomak. Egy ilyen válogatás tányért kértünk, amin 8 féle hús volt, az angus marhán át a magyar szürkemarháig, Amerikából, Ausztráliából. Mikor kihozták, csak lestem, hogy ennyi az egész??? Gondoltam, hogy itt csúnyán éhen maradunk. Nem lett igazam, még el is csomagoltattuk a maradékot. Szétolvadt a szádban a hús, és mindegyiknek annyira más karaktere volt, a lágyabb íztől az erőteljesebbig. Igazából mindegyikhez kellett volna bort kérnem, az lett volna az igazi, csak akkor tutti négykézláb hagyom el a helyet, mert a nyolc féléhez ha még csak egy-egy decit kérek, az is nagyon sok. Amit negatívumként tudnék mondani, az az, hogy a köretek elég felejthetőek voltak, kértem karamellizált hagymát, hát otthon finomabbat készítek, volt hozzá szarvasgombás krumplipüré, arról sem álmodok éjjelenként, és tejszínes paraj. Másrészt rettentő drága, és nem teljesen profi a kiszolgálás. De ezt leszámítva tökéletes volt, a tálalás, a poharak gyönyörűek (a fenti kép ott készült), a desszert is isteni volt. Örülök, hogy megkóstolhattam ezeket a nagyszerű húsokat, egy maradandó élmény marad!

Szólj hozzá!
2017. december 18. 11:10 - Szeszmeralda

Itt a vége!

de csak az évnek

champagneflutes2-20151010170252-r-w700-h700-q100-m1444492971.jpg 

Ne haragudjatok, hogy nem írtam, de így az év vége felé közeledve kicsit nálunk is több a tennivaló, emiatt nem olyan kreatív a kis agyam, le van merülve. Meg állandóan jönnek a vevők, és nem hagynak elmélyülni:-D. Hát hogy lehet így blogot írni? Most éppen egy kisebb fajta sokkot kaptam, az egyik vevőm kérte, hogy nézzek meg neki egy bort, hogy be tudom-e szerezni, és ha igen, mennyiért? Ez a Ráspi pincészet Máté cuveé bora, gondoltam, hogy nem lesz olcsó, de azért ez felülmúlta az elképzeléseimet! Hát legyen, leírom, hogy ti is kellőképp el tudjatok szörnyülködni....65 ezer forint egy palack! Kollégámnak ez az egy jó poénja van, miszerint: mi van ebben, színes tv?  Viccet félretéve, én nem tudom, hogy mi kerülhet egy borban ennyibe. Én értem, hogy hozamkorlátozás, tőketerhelés, stb. de szerintem túlzás. Vagy például itt a Dom Perignon pezsgő. Nincs akkora különbség a minőségben, mint az árban. Valószínű, hogy itt már az ember a márkát fizeti meg. De akkor is!!!! És ezek még nem is az igazán drága borok. Nem mondom, ha egyszer írtó gazdag lennék, akkor valószínű ezekben fürödnék, és tutti mindent megkóstolnék. A legdrágább bor, amit eddigi pályafutásom alatt ittam, az egy Baron Philippe de Rothschild és Robert Mondavi Opus one cuvee-je volt. Nem mondom, csodálatos műalkotás, (ahogy a neve is mutatja, hiszen az opus az művet jelent, csak hogy egy kis latintudással is hencegjek itt nektek.:-D) de ott sem éreztem azt a hatszor jobb minőséget, mint amennyi az árában megmutatkozott. De szerintem nem csak a borokról mondható el ez, a márkát meg kell fizetni. Gondolat vége.

Kinek mi fog a karácsonyi asztalra kerülni? Melegen ajánlom nektek az egy évvel ezelőtti írásomat, amelyben a karácsonyi ételekhez ajánlottam borokat:-).  Keressétek csak szépen vissza! :-) Nálunk tatárbifsztek lesz, ahhoz én biztos, hogy egy jó kis fűszeres, borsos cabernet franc-t fogok inni, méghozzá az Ikon pincészettől. Mostanában előléptek kedvenc pincészetemmé.  De aki nem kíván mellé  ennyire testes bort, akkor igyon hozzá egy pinot noir-t, vagy egy kadarkát. Én nem tudom, de nem igazán tudok megbarátkozni velük. Nekem túl könnyűek. Ugye a színük nagyon világos, mivel nagyon vékony héjű szőlőfajta mindkettő, így nem oldódik ki belőle annyi színanyag a héjon áztatás során. Emiatt nekem mindig a háziborok jutnak az eszembe. Tudom, hogy butaság. Pedig a pinot noir-ok a világ legnagyobb borai! Valószínű, hogy még nem ittam jót. Mivel ugye nem szeretem...micsoda ördögi kör! Ahhoz képest, hogy csak el akartam köszönni tőletek idénre, elég sokat "beszéltem". Szóval akkor elköszönök tőletek, mindenkinek nagyon nagyon kellemes, és békés ünnepeket kívánok, természetesen nagyon sok finom borral és még több pezsgővel. Nálam nem lesz hiány egyikben sem! Azért jó ez az időszak, mert a Hungária nonstop akciós!

 

Szólj hozzá!
2017. november 29. 12:03 - Szeszmeralda

Olcsó bornak...

...nem mindig híg a leve

olcso_bor.jpg

Kicsit kiestem a körforgásból, ugyanis beteg voltam. No nem nagyon, csak egy kis meghűlés vert le a lábamról, de hát így jár az, aki a pezsgőtől felhevült testtel  órákat tölt kinn az erkélyen, ebben a kellemes meleg időben. De aggodalomra semmi ok, újra a régi fényemben pompázom. 

Nem tudom megfigyeltétek-e, hogy iszonyatosan felmentek a bor árak. Egy-két éve még olyan jó áron lehetett venni fehér, és rozé borokat, most meg már lassan 2 ezer forint alatt nem is találni. Ezért gondoltam, hogy adok nektek pár pénztárca barát tippet, mert gondolom nektek is van így karácsony tájékán bőven kiadásotok, de azért inni meg kell! És nincs is annál rosszabb, amikor veszel egy olcsó(bb) bort és az rossz. Természetesen mivel kezdhetném, hááát persze, hogy a Hungária extra dry-al, ami most a Tescoban 1399 forintért kapható! Szerintem ez azért nagyon jó vétel. Mint sokan tudjátok, én egy borüzletben dolgozom, én a nagykereskedőtől 1600-ért kapom. Egyszerűen képtelenek vagyunk ezekkel a nagy hiperekkel versenyezni. Jaaj, erről jut eszembe, a kedvencem az a vevő, aki nem is iszik, csak bejön, és elkezd hümmögni, meg sopánkodni, mint nagy hozzáértő, hogy: ühüm, látom azért itt belvárosi árak vannak...nah, ezen úgy fel tudom húzni magam, mert egyrészt én mindig törekszem arra, hogy normális ára legyen egy bornak, a másik az, hogy igen, ez a belváros, és itt azt is "meg kell fizetned", hogy én segítséget nyújtok, tanácsot adok, a borok megfelelően vannak tárolva. De leginkább az bosszant, hogy utána benyögi, hogy a kedvence a Varga pincészet. De mint tudjátok, igazi úrilány vagyok, ezért kedves mosollyal az ajkamon meghallgatom őket. No de vissza a best buy borokhoz. 

Most fedeztem fel a Tescoban az Egri Korona Borház borait, 1000 forintért olyan kiváló minőségű merlot lehet venni, hogy le a kalappal. De ha megnézitek a honlapjukat, 890-1500 forint között mozog az áruk, és azt kell mondjam, hogy eddig bármelyiket kóstoltam, mindegyik nagyon korrekt volt. És igazán szép a címkéjük is, szóval akár ajándéknak sem utolsó. 

A másik ilyen jó vétel a Koch borászat borai. Én már régóta szeretem őket, mert tényleg nagyon jó az ár-érték aránya. Kedvencem a chardonnay, de nagyon finom az irsai olivérjük is. Igazából tőlük csak fehéreket szoktam venni, de széles palettájuk van, érdemes megnéznetek a honlapjukat, tök jól néz ki. 

De itt vannak a Juhász Pincészet borai is, vörösbort már lehet kapni tőlük 800 forintért, semmi gond nincs vele, természetesen azért nem kell nagy csodát várni tőle, de teljesen jól ihatóak. Mi is forgalmazzuk őket, igaz, belvárosi áron:-). Egyetlen dolog, ami kicsit elveszi tőlük a kedvem az az, hogy némelyik boruk dugós. Tudjátok, amikor olyan dohos, állot pince illata van a dugónak, és a bornak is, nagyjából ihatatlan lesz, mert azt szellőztetéssel sem tudod megszüntetni. Tudjátok mi okozza ezt? Egy TCA nevű vegyület. Régebben utáltam a csavarzárat, de pont emiatt -na meg azért is, mert így ahogy hazaérsz, már ki tudod tekerni egyből a kupakot, nem kell vacakolni a dugóval:-) -úgy megszerettem, mert ugye itt ez nem fordulhat elő. Milyen rossz az már, amikor rákészülsz egy jó borra, és ki kell önteni. És milyen rossz az, mikor nincs helyette másik! De természetesen egy nagy vörösbort nem tudnék elképzelni csavarzárral, azért ahhoz hozzátartozik a nyitás szertartása.

 Abszolút kedvencem az Ikon borászat, azon belül is a rajnai rizling, és a chardonnay, szinte bárhol kaphatóak, és olyan 1000-1500 ft. körül mozognak, mint ahogy a vörösboraik is. De ha már Balaton, a Skizo borászatnak is nagyon klassz boraik vannak nagyon kellemes árfekvésben. 

Lényeg a lényeg, mindig nyitott szemmel kell járni, és figyelni az akciókat és kipróbálni olyan borokat is, amiket nem ismersz, mert tök kellemes meglepetések érhetik az embert! Sokszor egy-egy nagy bor is úgy le van árazva, hogy érdemes megvenni, nekem persze pont akkor nincs soha pénzem. :-)

De gondolom már betéve tudjátok: ha bármilyen kérdésetek van, forduljatok bizalommal Szeszmeraldához.

 

Szólj hozzá!
2017. november 15. 10:42 - Szeszmeralda

Könnyű vacsora

media-share-0-02-04-e0a6f5fcce5684db1d899921049e172509e72f1f40a30b12f14246d02924a541-71269f8d-d0fd-4744-be8e-91a01367fd88.jpg

Sikerült megint találnom egy nagyon egyszerű és nagyon jó receptet, mindekinek csak ajánlani tudom! Én kb. három recept oldalt szoktam nézegetni, az első és az abszolút győztes mit gondoltok ki? Pontosan, Jamie Oliver. De esküszöm, hogy többet nem sokkollak benneteket vele!  A második a chiliesvanilia.hu, Mautner Zsófi blogja, aki talán sokatoknak a Lild háziasszonyaként lehet ismerős.  Mint ahogy Szél Tamás is, aki szintén a Lidl "arca", és ez a harmadik oldal amit nézek, a lidlkonyha.hu. Érdekes megnézni, hogy hogyan főz meg egy kaját Tamás, és hogyan Zsófi. Akkora különbség van aközött, ahogy a férfiak és a nők főznek! Otthon is megfigyelhető, a fiúk sokkal bátrabbak, kísérletezőbbek, jobban fűszereznek. Igaz az egész konyhát fűszerezik egyből, mert nem törődnek olyanokkal, hogy ne szórják mellé, és amikor szóvá teszem, azt a választ kapom, hogy: "most főzünk, vagy arra ügyelünk, hogy nehogy véletlen mellé menjen?" Ami őszintén szólva igaz, csak az én kis rendmániás lelkemnek ezt nehéz elfogadni. :-D És tök érdekes, hogy a legjobb szakácsok férfiak...mint ahogy a fodrászok is...hogy van ez???? 

Örömmel tapasztaltam, hogy egyre több barátom hív fel, hogy nem tudnék-e valami jó receptet mondani, vagy hogy ide, és ide mennek, milyen bort vigyenek? Tök jó dolog érteni a borokhoz! Igazán sosem tudtam, hogy mi szeretnék lenni, ha nagy leszek, csak amikor kapcsolatba kerültem a borokkal, akkor derült ki, hogy ez az! Igaz, csak egy művelt alkoholista lett belőlem, nem egy híres sommelier. :-D De ez rajtam múlott, annyira nem vonzott már 30 évesen az, hogy éjjeleket töltsek egy étteremben. (Mert kb.10 éve kezdődött a karrierem.) Így megmaradtam egy borüzletben, és otthon a magunk örömére főzőcskézek, és ajánlok hozzá bort. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem a főzést. Gondolom ti is hallgattátok elégszer az anyukátoktól, (most a lányokhoz szólok, feltételezem, hogy kevés fiú hallhatta ezt, és mégis, a legjobb szakácsok) hogy hogy fogsz megtanulni főzni, ha nem állsz mellettem a konyhában? Nos, szerintem főzni meg lehet magunktól is tanulni. Mikor én belefogtam, semmit, de semmit nem tudtam! De azért mindjárt egy francia hagymalevessel próbálkoztam! Hát legalább a wc jólakott aznap este... No, de  vissza a recepthez, pont ezt  ajánlottam az egyik barátomnak. Ez a recept Mautner Zsófitól van, olvassátok, és csináljátok meg, kb. egy óra alatt megvan.

Mustáros-tejszínes csirkemell pirított gombával:  A csirkemellet sózzuk, borsozzuk, nagy hőfokon egy serpenyőben arany szinűre piritjuk mindkét oldalát, aztán közepes lángon (én leszoktam ilyenkor fedni) még 10 percig sütjük.  Kivesszük egy tányérra, letakarjuk, hogy ne hűljön ki. Rakunk egy kis olajat a serpenyőbe, a negyedekre vágott gombát erőteljesen megpiritjuk, majd hozzáadunk kb. 3 dkg vajat, és visszatesszük a csirkét. Mehet bele a tejszín egy dobozzal, 2 evőkanál mustár. Pár perc alatt összefőzöd, amíg a tejszín besűrűsödik, éééés kész is van! De ami ezt a kaját igazán különlegessé teszi, az a következő: vékony karikára vágjuk a lilahagymát...haaaaaah, már azt hittétek, hogy elfelejek hagymát tenni bele, mi? Hááát neeem, nem, nem! Összekeverjük petrezselyemmel, egy kis porcukorral, ecettel, sóval. Én mondjuk csak a petrezselyemmel szoktam. Tálaláskor rászórjuk, és más dolgunk már nincs is, minthogy behabzsoljuk az egészet. Rizs illik hozzá, vagy meleg bagett és természetesen egy jó pohár bor! Vagy több pohár. De vajon milyen? 

Szokás szerint nézzük meg azt, hogy mi a legdominánsabb íz ebben az ételben? Mindig csak ennyit tartsatok szem előtt, mert ennyi a titok. Bár lehet ezt nem kellene mondanom, mert ha magatoktól is menni fog, akkor többet nem kértek segítséget! :-D Szóval itt a tejszínes, mustáros szósz az. De ha alaposabban megnézzük, inkább a tejszín, mert a mustárnak  szépen bele kell simulnia, és nem uralkodnia a többi íz felett. Tehát a tejszínhez kell bort keresnünk. Talán lelkes követőim emlékeznek arra, hogy egyszer már írtam arról, hogy milyen bor illik a tejszínes ételekhez. Nah, akkor tessék visszakeresni, azt azt inni hozzá. Persze csak viccelek.  A tejszín fő jellemzője a krémesség, ezért a bornak is ilyen karakterűnek kell lennie. Ezért mindenképp egy hordóban érlelt bort kell keresnünk hozzá, mivel a fahordó ad (többek között) krémes ízvilágot a bornak. Nos, általában a chardonnay-t, és a rizlinget, a szürkebarátot érlelik hordóban. Én ezek közül a chardonnay-t ajánlanám, szerintem ez passzol hozzá a legjobban. A másik jolly joker, amivel nem lehet tévedni, az a pezsgő! Természetesen a száraz. És tényleg nem csak az én mániám, egyre több sommelier ajánlja, hogy pezsgőt mindenhez ihatunk! Úgyis közelednek az ünnepek, igyatok sok, sok pezsgőt! Mi barátnőmmel augusztus óta írjuk, hogy hány üveggel ittunk meg, de nem mertem még összeszámolni....

Szólj hozzá!
2017. november 02. 11:48 - Szeszmeralda

Ne tököljünk, együnk tököt!

sutotok.jpg

Kicsit nem figyeltem oda, és tél lett! Nektek nem ilyen nagyon hirtelen történt? Az egyik pillanatban még csodás napsütés és meleg volt, most meg...nekem a halálom a tél. Egyedül azt szeretem, amikor leesik az első hó. Mondjuk az mostanában áprilisban szokott bekövetkezni.:-D De ha kesergek, ha nem, jobb nem lesz, ezért a legjobb megoldás, ha remek ételekkel, és italokkal vigasztaljuk magunkat. Azt hiszem kijelenthetem, hogy az ősz slágere a tök! Nem csak dísznek kiváló, hanem millió fajta étel készülhet belőle. Amúgy én imádom a halloween-t, hiába nem magyar, annyira kreatív és szellemes díszeket, jelmezeket lehet készíteni ilyenkor. Ki is van cicomázva a lakás! 

Szóval szeretnék nektek egy pár receptet leírni, hogy lássátok, milyen sokszínűen fel lehet használni ezt a nagyon egészséges, és finom zöldséget. Engedjétek meg, hogy pár szóban felsoroljam a jótékony hatásait. Tele van vitaminokkal, úgymint: cink, kalcium, réz, vas, mangán, c-vitamin, karotin, B1, B2, B6 vitamin, biotin, folsav. Feszesíti a bőrünket, serkenti a máj működösét, nátha, asztma ellen kiváló, béltisztító, remek fogyókúrás étel! Ezt végig olvasva máris ellenálhatatlan vágyat érzek arra, hogy megegyem.

És meg is fogom, ugyanis azzal indítottam a reggelt, hogy sütöttem egy nagy adagot, igaz, ebből sütőtök krémleves készül majd. Sokkal finomabb, ha megsütitek előtte, és nem csak főzitek, sokkal koncentráltabb az íze. Én úgy szoktam csinálni, hogy vajon megpárolok egy hagymát, kis kakukkfűvel, amikor kész, egy kis mézet csorgatok rá (2 e. kanál kb.), az kicsit rákaramellizálódik, utána egy fél liter alaplével felöntöm, beleteszem a kockára vágott almát (1 db) és krumplit (szintén 1 db). Amikor megpuhulnak, beleteszem a megsült tök húsát. Ráengedem a botmixert, pürésítem, narancslével ( fél deci), sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval ízesítem, majd az egészet hígitom  kb 1-1,5 dl tejszínnel. De a tejszín el is hagyható, anélkül is finom. Pirítok egy kis tökmagot, bacont, majd megszórom parmezán forgáccsal. Összefut a nyál  a számban, amúgy is ebédidő tájékán járunk. Igazán szerintem a levesekhez senki nem iszik bort, de ha mégis, akkor mindenképp egy tokaji bort ajánlanék hozzá, nem túl édeset, egy szamorodnit. Vagy egy hordóban érlelt chardonnayt, a leves és a bor krémessége miatt.

De lássuk, mit lehet még készíteni belőle. Valamelyik nap egy mézes, chilis, szójaszószos sült tököt csináltam, mini húsgombócokkal. Készíteni kell egy pácot, mely gyömbérből, szójaszószból, mézből, chiliből, olajból áll. Ebbe beleforgatjuk a 2 cm kockára vágott, meghámozott tököt, jól összekeverjük, és egy sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, és megsütjük, Mivel itt a szójaszósz, és a gyömbér a két legkarateresebb íz, ehhez kell bort választani. Ezek keleti ízek, amikhez a cserszegi fűszeres illik a legjobban, vagy egy fűszeres tramini.  Akit az egész recept érdekel, a blog végén megtalálja a linket. Érdemes megcsinálni, nagyon fini. 

Akkor van a kedvenc köretem, ami sima krumpli, és édesburgonya keveréke, fetasajttal és korianderrel. Itt nyugodtan az édesburit leválthatjuk tökkel. Annyi csak, hogy a krumplit megfőzöd, a tököt is, leszűröd, egy tálba teszed, kicsit krumplinyomóval összetöröd-de nem apróra-megszórod sóval, borssal, rámorzsolod a fetát, és a friss koriandert.  Olyan tökéletesen harmonikus. Pedig mennyi ideig nem szerettem a koriandert, most meg frankón függőségem van. Szerintem egy tokaji száraz furmint nagyon megy hozzá.

Készíthetünk sütótökös pitét is. Nah, itt nem írok le receptet, mert lehet, hogy jól főzök, de csapnivalóan sütök, sőt egyáltalán nem is próbálkozok vele. De állítólag aki főzni tud, az nem süt, és fordítva is igaz. Persze biztosan vannak kivételek, akik mindkettőt remekül csinálják. De azért bort mindenképpen ajánlok hozzá, egy késői szüretelésű olaszrizlinget. Mondjuk Somlóról, vagy Badacsonyból. 

Amint látjátok, rengeteg minden készíthető belőle, és ezek csak azok, amiket én szoktam készíteni, neten annyi, de annyi recept van. Legyetek bátrak, és keresgéljetek, kísérletezzetek, és rájöttök, hogy a hétköznapi, megszokott ételeket hogy fel lehet dobni. És szerintem időben nem sokkal több ezeket elkészíteni. 

Itt pedig a recept, amit ígértem:

https://www.lidlkonyha.hu/Receptek/Cayenne-borsos-sertesfalatkak-mezes-gyomberes-sult-sutotokkel-rukkolaval-es-tokmaggal

Szólj hozzá!
2017. október 13. 15:39 - Szeszmeralda

Baszk(i) csirke

baszk-csirke-es-pinxtok_image_10181028_16-9.jpg

Baaaaszki, csirke lesz vacsorára? Ezt a poént mindig elsütjük, amikor baszk csirkét csinálok. És nem unjuk meg! Mint ahogy a csirkét sem.  Ezért is szeretném veletek megosztani,  mert igazán nem nehéz elkészíteni, akár még vacsorára is, mert kb. egy óra hossza alatt megvan. Nem lehet mindig csak a borokról írni, kell a változatosság.  Nem találjátok ki, hogy kitől van a recept, ugye? Véletlen sem Jamie-től...:-D

Ha hiszitek, ha nem, kell hozzá csirke. Méghozzá combika, alsó, felső. Én kettőnknek 3-3 darabot szoktam, azért is, mert pont annyi fér el a serpenyőnkben. Aztán kell hozzá egy jóféle zsíros, csípős vékony kolbi, meg még hagyma, fokhagyma, kaliforniai paprika, és koktélparadicsom. Először is a kolbikarikákat negyedekbe, vagy félbe kell vágni, elég egy kis szál hozzá. Egy serpenyőben szépen kisütjük a zsírját, majd kivesszük. Ezen a zsíron megsütjük a combokat, természetesen sózzuk, borsozzuk. Kb. 10-10 perc a két oldalnak. Én félig lefedem fedővel, mert a zsír nagyon tud csapkodni. Azért nem teljesen, mert akkor csak főne, és nem sülne. Szép aranybarnára kell megpirítani. Ezt is kivesszük, lefedjük, hogy ne hűljön ki. Mehet a serpenyőbe a negyedekre vágott hagyma (2 fej)  a fokhagyma (abból sosem elég, mi kb. egy fejet beleteszünk), aztán mikor már szépen megdinsztelődött, hozzáadjuk a kockákra vágott kaliforniai paprikát.  Egy darab bőven elég. Ezt az egészet piríthatjuk nagyobb lángon, egy kicsit süssük oda a paprikát. Utána bele a koktélpari (olyan 10 db), és utána jön  a leglényegesebb dolog, a BOR. Nos de milyet? Mert a kolbász, a paprika, és a paradicsom vörösbor után kiált, de az egészhez viszont jobban illik egy fehér szerintem. Aki vöröset tenne bele, annak egy kadarkát javasolnék, egyrészt a kolbász fűszeressége miatt, másrészt a paprika íze miatt, hisz a kadarka fő jellemzője a parikás, fűszeres ízvilág. A fehér már fogósabb kérdés...töröm is a fejem rendesen! Már nem merem leírni, hogy az olaszrizling tökéletes hozzá, mert akkor ti ebben a pillanatban hagyjátok abba az olvasást, mondván, hogy én mindig, mindenhez az olaszrizlinget ajánlom, hol van itt a tudás? Szóval akkor tessék: válasszatok hozzá egy cserszegi fűszerest. Mint ahogy a neve is mutatja, a fő jellemzője a fűszeresség. De szerintem tökéletes választás egy siller is hozzá, csak ugye én nem kedvelem ezt a fajtát. Jaj, és persze a végén szórjunk rá rengeteg friss bazsalikomot, és petrezselymet. Nagy szerencsém van a zöldségesünkkel, Nórikáékkal, mert náluk mindig, mindenből van friss. Ég és föld a különbség a szárított, és a friss között. Én hiába próbálkozom otthon egy kis konyhakerttel, sosem maradnak meg a fűszerek. :-( Köretnek rizst ajánlok hozzá, vagy csak egyszerűen pitával, mert azzal olyan jól lehet tunkolni azt az isteni szaftot. Én még néha joghurtot is teszek hozzá, főleg ha "valaki" a tudtom nélkül csempész bele egy kis csípőset, mondván, ez spanyol kaja, jóhogy csípősnek kell lennie. És ez így megy a mexikói, thai, olasz, magyar kajáknál is...

Még egy megjegyzés, sajnos egyetlenegy fotót sem találtam, amit mi csináltunk volna, amit nem is értek, hisz állandóan mindent lefotózunk! Szóval ezt a netről szedtem, és a szemfülesek kiszúrhatják, hogy itt kakukkfű van rajta, nem bazsi, és petrus. Esküszöm, főzök nemsoká, és fotózom! 

Szólj hozzá!
2017. szeptember 29. 13:03 - Szeszmeralda

Elmélkedés a vörösborokról

 

big-reds-social.jpg
Valahogy úgy siettetném az időt...talán azért, hogy minél hamarabb elteljen az ősz, és a tél. Pedig nem mondanám, hogy nem szeretem az őszt. Az biztos, hogy a színeket tekintve a legszebb évszak. Imádom az erdei avar illatát amikor sétálunk, a fényeket, azt a kicsit már erőtlen, tompább fényű napsütést, ami azért még meg tud melengetni. És rengeteg féle dekorációt lehet készíteni, a sok bogyó, falevél, dísztökök, olyan szép.  De a legszebb dolog benne az, hogy újra ihatok vörösbort. Tudom, ezt már sokszor említettem nektek, hogy az egyetlen jó az őszben, meg a télben ez. Nyáron el sem tudnám képzelni. Mindig csodálkozom, hogy a déli napsütésben ott ülnek az emberek az éttermek teraszán és tolják a vörösbort. No, de nem vagyunk egyformák, igyon mindenki azt, ami jól esik. Csak igyatok! :-) Visszatérve az őszre, és a borra, nincs is jobb annál, amikor este vacsi után, tele pocival begubózol egy takaró alá, nézel egy jó filmet, és közben vörösbort kortyolgatsz. Mennyei! Tényleg azért is szeretem, mert annyira átmelegíti a testemet és a lelkemet. Vérré válik! Ha tőlem vért vennének, akkor az én alkoholomban találnának egy kis vért? :-D Kb. 

De akárhogy is próbálkozom, nem tudom megszeretni a mai divatos vörösborokat. Nekem nem jön be az a könnyed, gyümölcsös íz. Mindig úgy érzem, mintha házi bort innék. Értem én, hogy már nem divat a nehéz, testes, hordó uralta bor, de ezek! Most vitába is szállhattok velem, állok elébe. Mondjuk az egyetlen pozitívum benne, hogy nem vág annyira fejbe, mivel alacsonyabb az alkoholtartalma. Tegnap például volt még egy nagyon extra, prémium borunk, meg egy kis maradék egyszerű borunk. Hát egymás után kóstolva...nah, azt ne csináljátok soha! Ha csak az egyszerűt ittam volna, azt mondom, hogy elmegy. De ezután a jó után egyszerűen szörnyű volt. Nem is ittam meg. Pedig az is egy nagyon jó bornak számít, egy nagyon jó pincészettől. Csak igen, az egyik a mostani könnyed stílusban készült, a másik viszont a klasszikusban. Jó, mondjuk az árukban háromszoros különbség volt. Azért mekkora stressznek vagyok kitéve!  Nagyon érdekes, hogy hogyan is lesz egy szőlőből bor. Mitől függ az, hogy könnyed lesz, testes lesz, hosszan érlelhető, vagy csak egy évig eltartható? Vagy hogy édes, vagy száraz? Erről szeretnék egy picit mesélni nektek. 

Hú, hol is kezdjem? Először is el kell döntened, hogy milyen bort szeretnél készíteni? Ehhez milyen szőlőfajtát kell választani? Mert egy cabernet savignonból például lehet könnyű, de lehet testes bort is készíteni, míg pl. egy portugieserből nem lehet, csak rövid ideig eltartható, könnyed bort csinálni. Ezek után ha már termőre fordul, akkor a hozamkorlátozással kell foglalkozni. Mit is jelent ez? Ugye, ha megritkítjuk a tőkét, és csak kevés fürtöt hagyunk rajta, akkor a tápanyag azok között oszlik el, magyarul sokkal koncentráltabb lesz, mintha roskadozna a fürtöktől. Ebből nyilván jobb minőséget tudunk készíteni. Aztán itt a szüret időpontja. Ez egy nagyon lényeges dolog. A jól megválasztott szüret már fél siker! A szüret után jön az erjesztés, és az érlelés. Ha acéltartályban érleled a bort, akkor azok könnyűek, gyorsan fogyaszthatóak lesznek. Ha hordóban, akkor testesebbek, hosszabb ideig eltarthatóak. De ugye az sem mindegy, hogy milyen hordóban? Újban, régiben? Erőteljesen pörköltben, vagy éppen csak alig égetettben? Zemplémi tölgyből, vagy amerikai tölgyből készült-e a hordó? Mennyi ideig érleled a hordóban? Minél több ideig, annál inkább átveszi a fa, és a pörkölés illat,-és ízjegyeit. Mekkora az űrtartalma a hordónak? Ha kicsi, kevesebb bor megy bele, viszont azt jobban átjárja a hordó. Aztán ha ezzel megvagy, akkor a palackozás. Például a spanyoloknál a reserva megjelölésű bor azt jelenti, hogy minimum 3 évet kell érlelni, ebből1 évet hordóban, a többit palackban. A gran reserva borok 5 évet érnek, ebből 2-t hordóban, 3-at palackban. A palackos érlelés során tisztulnak le az ízek, itt érik össze a bor.  És még megannyi függvénye van a borkészítésnek. Azt gondolom, hogy ez egy igazán csodálatos szakma! Teremtés, alkotás!

Még egy gondolat: itt vannak a külföldi borok. Annyival másabbak, mint az itthoniak. Én ha biztosra akarok menni, van egy kedvencem, egy argentín bor, a Kaiken pincészettől, az mindig ugyanolyan. Bármelyik évjáratból származik, mindig kiszámítható a minőség, Sosem dugós, sosem hibás, és sosem fáj a fejem tőle. Míg a magyarok...De ennek ellenére én sokkal jobban szeretem őket. Valami nekem hiányzik a külföldiekből. Nincs meg bennük az a tűz. Pedig nagyon itatják magukat, pont olyanok, ahogy az iskolában megtanultuk, de mégis...

Hát röviden ennyi lenne, de tudjátok: ha bármi kérdésetek van, forduljatok Szeszmeraldához bizalommal!

 

 

Szólj hozzá!
2017. szeptember 11. 10:41 - Szeszmeralda

A gasztrokirándulás folytatódik:

gyulai körkép

komlo_kaja.jpg

Ez az! Felragyogott a szerencsecsillagom! Nem elég, hogy a Balatonon micsoda kulináris élvezetekben volt részem, most hazamentem Gyulára, és ott is folytatódott tovább. Hát így mondjuk nem csoda, hogy nem tudok egy dekát sem fogyni. De a hiúságomnál eddig még nagyobb a kaja szeretete. Imádok jókat enni, de ezt már jó sokszor hangoztattam. Szóval úgy esett a dolog, hogy édesanyámnak születésnapja volt. Gondoltunk egyet tesómmal, és azt találtuk ki, hogy mi lenne, ha nem ajándékot vennénk, hanem összeverbuválnánk a szűk családot, és egy meglepi ebéddel kedveskednénk neki. Az elhatározást tett követte, lefoglaltam a Komló étteremben egy asztalt. Már régebben egyszer jártunk ott, amikor a Ne főzz Gyula napok voltak, és nagyon elégedettek voltunk. Meg anya egy csomószór emlegette, hogy milyen jó, azért is választottuk ezt.

Ez a szálloda, és étterem már a nagymamámék leánykorában is működött, nagyon impozáns, és patináns hely volt, még  egyszer egy japán herceg is ott szállt meg. Úgy szerettem, mikor mamám mesélt róla, mintha egy régi film elevenedett volna meg a szemem előtt! Elmondta, milyen szépen felöltözött az egész család és hétvégén ebéd után, vagy délután mentek a Komlóba kávézni, sütizni. Ott voltak a helyi művészek is. Nem tudom hallottatok-e már kis Szilágyiról? Ő egy gyulai festő volt, törpe ember, azért a "kis" jelző. (Pont úgy nézett ki, mint a Trónok harcában Tyrion Lanister. :-D) El tudom képzelni hogy milyen lehetett, az a pezsgő, zsizsegő hangulat, mindenki ismer mindenkit, jókat ettek, ittak, a férfiak szivaroztak, biliárdoztak, a nők pletykáltak, teáztak. Aztán a 90-es évek elején kínai üzletet csináltak belőle, de szerencsére a belsején nem sokat változtattak. Azért az szerintem Gyulának egy elég fekete pont, hogy ezt egengedték. De szerencsére 2014-ben újra nyitott, és azóta is működik, mint szálloda, és étterem.

Már a belépéskor nagyon kellemes a benyomásod, szép, letisztult, kellemes arany, barnás színek, igényes asztalok, székek, kiegészítők. A terítés, a tányérok is egyszerűek, szépek.  És mindezek felett még kellemes jazz szól, aminek külön örültem, mert még mennyi helyen a gagyi rádiók üvöltenek. A pincérek nagyon kedvesek voltak, nem kellett várnunk, hogy végre észrevegyenek, ahogy megjöttünk, egyből kísértek is az asztalunkhoz.  Ezt a színvonalat egész végig tartották is. Hamar sikerült mindenkinek választania, jó az étlap is, egyszerű, de mégis egy kicsi különlegességel vannak megvariálva az ételek. Én például kukoricás morzsában panírozott csikemellet ettem, spárgával töltve, grill zöldségekkel (fenti kép). Az a morzsa olyan finom volt, teljesen feldobta az egész kaját. Vannak halak, van a klasszikus cigánypecsenye, van csülök, de mondom, egyáltalán nem túlzó, és nem sok a választék, pont jó. 

Természetesen azért itt is "próbára tettem" a pincéreket, kértem bor ajánlatot. Nah, ez az egyetlen gyenge pontja az éttermenek. Már a nefőzz napokon is teszteltem, ahhoz képest már látok egy icipici fejlődést, de még bőven van mit tanulni. Pedig a borlap kifejezetten jó.  Megfordult a fejemben, hogy írok nekik, hogy nagyon szívesen tartok nekik egy alap ismertetést, szerintem ha annyit tudnának, bőven elég lenne. Csak még nem gyűjtöttem össze a bátorságom, mert lehet, hogy írni könnyen, és gördülékenyen írok, viszont ha meg kell szólalni....:-D Mindenesetre még nem vetettem el az ötletet, mondjuk egyáltalán nem biztos, hogy vevők lennének rá. 

A desszertek is nagyon korrektek, és finomak, a csokimousse a gyengém. Ettünk, ittunk, kávéztunk, boroztunk, fröccsöztünk, kilencen voltunk, és 28 ezer forintot fizettünk! Hát ez meg aztán a pont az i-re! Nem hittem el először. Hülye pestiként nem ehhez vagyok szokva.:-D Remélem, hogy ez így is fog maradni! Egy szó, mint száz, mindenkinek csak ajánlani tudom, végre látni azt, hogy igenis nyitnak Gyulán is igényes, és jó helyek, és hogy van is rá igény. Csak így tovább! 

A másik nagy öröm akkor ért, amikor láttam, hogy a belváros szívében nyitott egy igazi borüzlet!!! Igazi borokkal, nem a 400 ft-os Varga borokkal (jó, nem szekálom ezt a szerencsétlent tovább, nem tudom, miért csípődött be ennyire, illetve tudom, de hagyjuk).  Szinte egy az egyben a Bortársaság borai vannak, de ahogy láttam, teljesen normális áron. A hungária 2.400 forint. Ezt persze egyből le kellett csekkolni. Éppen itt volt az ideje, hogy tényleg elinduljon a gasztronómiai fejlődés Gyulán, mert szerintem kimagaslóan szép Gyula, nem csak a környékbeli városokhoz képest, hanem országos viszonylatban is, de eddig csapnivaló volt pl. a borkínálat, és az éttermek sem tudtak túllépni a sajttal, sonkával töltött pulykamellen. 

Aztán folytathatnám a felsorolást, mert ott van Géza konyhája, a Várkonyi bisztró, a Patrióta, ezek is remek helyek, de mivel még nem ettem náluk, így nem szeretnék véleményt mondani róluk. De ami késik, nem múlik, következő hónapban kipróbálásra kerül az egyik. 

Jah, és nyílt egy tök jó kis billiárd szalon, ahol szintén igényes borok vannak, és kézműves sörök. Sőt, van Moet&Chandon is. (Odiiii!!!)  Szóval a fiatalok is (már akik nem a dizsiben akarnak mulatni) el tudnak most már menni egy jobb helyre, nem berúgni, csak kultúráltan iszogatni. Bár ez nekem egy oximoron. :-D.

Szólj hozzá!
2017. augusztus 29. 12:53 - Szeszmeralda

balatoni étterem körkép

balaton.jpg

Nem is lenne nyár a nyár, ha nem mennénk le legalább egyszer a Balcsira. Hál istennek már sok helyen jártam a világban, de a Balaton, az a Balaton!  Azt kell hogy mondjam, mindig szíven üt a szépsége. Lenyűgöző, fenséges, színes, káprázatos! Rengeteg a látnivaló, a felfedezésre váró erdők, mezők, egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal. Most érik a szeder, annyit, de annyit ettünk belőle! Minden öt méteren lepattantunk a bicikliről, hogy: "itt is, itt is, nézd mennyi van." Egy szó, mint száz. nem tudom megunni soha. No, de nem is igazán erről akarok írni, és most kivételesen nem is annyira a borokról. Ugyan terveztem, hogy egész nap csak pincéről pincére járok,  de csak egyetlen egy pincészetben voltam, méghozzá a Borbély pincészetben. Ott is fröccsnek való olaszrizlinget vettem, ami kifejezetten finom volt. Nem úgy, mint a kiszolgálás. Nem is értem, hogy miért alkalmaznak ilyen embereket. Aztán miután midennap visszajártunk, rájöttem, hogy nem bunkó, egyszerűen ilyen a stílusa a hölgynek. 

Most inkább az éttermekről szeretnék egy pár szót ejteni. Örömmel veszem észre, hogy ott is elkezdődött a gasztroforradalom, és végre már nem csak a Kistücsök az egyetlen jó hely. Viszonylag pici kis falvakban is olyan jó éttermek vannak. Például ajánlották Gyulakeszin az autós pihenő nevezetű helyet, ahol isteni velős kenyeret lehet enni. Azt hiszitek, bejutottunk?? Nem hittük el, hogy mennyien vannak, azt gondoltuk, hogy lakodalom van. Így erről nem tudok véleményt mondani, de ez sok mindent elárul szerintem. De azért a jó kis strand éttermekhez még nem jutott el a forradalom. Életem egyik legrosszabb kajáját ettem. Gondoltam, ha már a parton vagyok, eszek egy őshonos hekket. Pfuj, nagyon rossz volt. Érződött rajta, hogy már jó ideje az infra lámpa alatt szottyad, semmi ropogósság nem volt benne, csak mint egy rossz főtt hal. A többiek sem jártak jobban, még az egyszerű sült krumplit is el tudták rontani, úgy éreztem, együtt napozott a hekkel a lámpa alatt. Ennek megfelelően olyan állott, és kiszáradt volt. A kiszolgálásról ne is beszéljünk, örülhettünk, hogy kapunk enni. Anyukám 3 kajára kérdezett rá, a válasz: nincs...akkor miért van kiírva?? És hogy miért nem mentünk máshova? Mert szezon vége volt, és az volt nyitva.  De még mindig, mindenhol, minden németül van kiírva...engem ez annyira zavar. Valahogy az egész Balaton nekem olyan benyomást kelt, mint egy hanyatló birodalom. Látszik még a hajdani csillogás, és szépség, de már belengte az elmúlás szele.  Persze épülnek egyre másra a szebbnél szebb pincészetek, éttermek, de ahogy mész az utcákon, tényleg egy letűnt kort idéz. Az a sok elhagyatott, düledező ház, gaz, kopott étterem. Egy ilyen stílusú étterembe sikerült az utolsó nap bemenni, a neve is nagyon fantáziadús volt, Muskátli étterem...én már magamban zokogtam, hogy milyen rettenetes dolgok várnak rám, és különben is, én a kis hableányba akartam menni! Az egy hamburgerező, elég jó híre van, menő hely, mindenképp ki szerettem volna próbálni. Na, de mivel én rendes lány vagyok, csak magamban fortyogtam, mindaddig, amíg meg nem kaptam a kajámat. Egyből elvonultak a viharfelhők a fejem felől, és kisímult az idegrendszerem, és minden nagyon szupi lett. Valami szenzációsan finom volt. Grillezett fogast ettem, petrezselymes burgonyával, meg paradicsom salátával, amin nem látszott semmi, amikor kihozták, csak sima paradicsom volt, lilahagymával. De amikor megkóstoltad...nem tudom, milyen öntetbe keverték, de olyan harmonikus volt, selymes. A többiek libamájat ettek, calvadosban párolt körtével, meg áfonya lekvárral, hát az megszólalt, olyan volt. A máj szétolvadt a szádban, érződött, hogy annyira friss. És nem a gagyi áfonya lekvár, nem az a zselés állagú vacak, hanem igazi bogyókból főzött. A harmadik kaja hagymás hátszín volt, a hagyma csodásan ropogósra sütve, légiesen könnyed, a hús megfelelően szaftos, puha. Hát ez tényleg kajapornó volt!:-D Sajnos a desszertre nem maradt időnk, mert indulni akartunk időben, hogy elkerüljük a Pestre tartó örületet. Szóval néha le kell vetkőzni az előítéleteinket, és akkor ilyen csodálatos gyönygyszemekre bukkanhatunk.

Viszont voltunk a Borbarát nevű régi kedvenc éttermünkben, ahol olyan isteni túrógombócot készítettek...anno. Nem kellett volna elmennünk. Nyomokban sem hasonlított már a túrógombócra az, amit adtak.  Szerintem ők beleestek abba a hibába, hogy felkapott lett, és akkor már lehet rosszat adni, úgyis jönnek a vendégek. Nagyon nagy csalódás volt, nem hiszem, hogy mégegyszer elmennék. 

Még azért zárógondolatként elmondanám, hogy hihetetlen, hogy a Varga pincészet uralja az egész Balatont. Akárhová mész, étterem, strandbüfé, Varga borokból készül a fröccs. Meg érdekes módon a boltokban alig lehet kapni balatoni bort, tele van egri bikavérrel, villányi vörösökkel, és persze Varga borokkal...

 

Szólj hozzá!
avagy mihez, mit igyunk?