Remélem, hogy már mindenki készülődik a karácsonyra, megvette az ajándékokat, és természetesen az ünnepi ételekhez való borokat  is. Így év vége felé már én sem akarok " komoly" témákkal foglalkozni, ezért most szeretném nektek elmesélni, hogy hogyan is keletkezett ez a csodálatos ital, hogyan kísérte végig a történelmünket egészen az ókortól ( illetve még régebbről) napjainkig.

Nem hiszem, hogy ha ki kellene találnátok,  honnan is indult a szőlő, és a borkultúra, sikerülne. Én biztosan nem tudnám, ( ha nem én írnám ezt a cikket, és nem tanultam volna..:-)) ugyanis az őshazája a mai Törökország, Irán, és Örményország területén volt. Ez számomra furcsa, mert napjainkban az itt élő emberek zöme  muzulmán, és ők tudvalevőleg nem isznak bort. De hát a történelem állandóan változik, és anno még nem volt ilyen vallás,  sokkal később alakult ki. Mert ez az idő, amiről beszélek, időszámításunk előtt 4-5 ezer évvel ezelőtt volt! Hol volt ekkor még Jézus, vagy Mohamed, vagy akár a buddhizmus? Érdekességképen megemlíteném, hogy egyes zsidó ( ha már a vallásokról beszélek) rabbik szerint az édenkertben növő "tiltott fa" a szőlőtőke volt. Állítólag az első szőlőtőkét Noé a paradicsomból mentette meg a vízözön elől. Ő volt az első borász is! :-) ( és gyakorolta is a szakmát ezek szerint, szerette kóstolgatni is a produktumát, mint ahogy azt a Bibliából tudjuk...ejnye ) .Szóval a lényeg, a lényeg, hogy a szőlő és a  bor, (és a vele járó részegség) egyidős az emberiséggel. Mi több, isteni eredetű növénynek  tartották a szőlőt, ezért boristenek alakultak ki, vallási szertartásokat kísértek vele. Gyógyító, fertőtlenítő hatást is tulajdonítottak neki! Csupa, csupa pozitív dolog! :-) Nemhiába nem vagyok beteg soha! Az őshazából tovább terjedt Mezopotámiába, Palesztinába, Perzsiába. Innen Egyiptomba jutott, és őket tekinthetjük az első "komolyabb" borászoknak.( holott előtte nagy sörösek voltak:-D) A boristenük Ozirisz volt. Hozzájárult a borkészítés fejlődéséhez az is, hogy kialakult a fazekasság, így volt miben készíteni, tárolni  a bort. Sárga, hosszú, iszapból készített, dugóval lezárt boros korsókat használtak, amelyeket meg is címkéztek. Jelölték rajta  a termőhelyet, és minőséget is. Ezeket a borokat nem lehet összehasonlítani a mai borokkal, de hogy milyenek lehettek? Ezt nem tudom nektek megmondani, de azt igen, hogy a víz helyett is azt itták, mert akkoriban nem volt tiszta a víz, sok fertőzést okozott. Valószínű nem volt olyan magas az alkoholtartalmuk, mint a mai boroknak.

Európában az ókori görög államok, a Római birodalom, és a Kárpát medence volt a bölcsője a borkészítésnek. Dionüsszoszról, illetve Bakkhuszról mindenki hallott, ők a leghíresebb boristenek.:-) Azért nem volt teljesen zavartalan pl. Görögországban a bor térhódítása, egyes legendákban arról lehet olvasni, hogy úgy próbálták  meg elrettenteti az embereket a bortól, hogy megkötözött részegeket mutogattak a piactéren...hát nem tudom, nekem ez nem venné el a kedvem.:-)  De nem jártak sikerrel, hisz a a kultúrájukkal együtt naggyá vált a borkészítésük  is.

Itáliában  már i.előtt 800 körül honosodott meg a bortermő szőlő, és a mezőgazdaság legfontosabb ága lett, azért is, mert a római birodalom idején az arisztokráciának a földbirtok számított a legelőkelőbb befektetésnek, és a mezőgazdasági munka a rangjukhoz illő volt. Ők készítették az első fahordókat is, sőt a borbetegségek megelőzésére, és stabilizálására is voltak módszereik. A Római birodalom terjeszkedésével jutott el a szőlőtermesztés, és a borkészítés pl. a Rajna, és Mosel völgyébe, de ide hozzánk a Kárpát- medencébe is. Igaz, már a kelták is foglalkoztak ezzel, de hivatalosan a rómaiak alapozták meg. Ide kapcsolódik egy vicces legenda,  miszerint Galérius császárnak Balatonfüred környékén volt a  rezidenciája, nagyon nagy borkedvelő volt, és le akarta csapoltatni a Balatont, hogy még több szőlőt tudjon ültetni.:-) ( ez kicsit olyan, mint mikor Freddie Mercury meg akarta venni a Parlamentet,nem?) Hogy milyen fontos dolog a mi történelmünk során a bor, azt jól mutatja, hogy a vérszerződéskor a hét vezér a vérét borba csorgatta, és azzal szentesítették esküjüket. Hogy aztán hogyan is alakult nálunk tovább? Ezt majd a következő bejegyzésemben fogom leírni nektek. 

Szóval összegezve, megint csak arra a következtetésre jutok, hogy a bor és az ember között valamilyen különleges kapcsolat van, és amikor egy igazán jó vörösbort iszom, úgy érzem, hogy vérré válik bennem. :-)

Ezzel a csodálatos, és bölcs gondolattal szeretnék mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánni, és idén még jelentkezem! 

ui.: hétvégén pezsgőztem, és megszámoltam, 5 és fél tekerés után nyílik ki a drótkosár.