Kislány koromban imádtam a húsvétot. Már kora reggel érkeztek az első locsolók, anyukám kollégái, volt egy valaki, ő már reggel hétkor nyomta a csengőt (mondjuk miatta pont nem szerettem, mert nagyon korán kellett kelni). Valahogy olyan jó volt, az előző napi tojásfestés, a szendvicsek készítése (mi akkor sem aggódtuk túl a kaja kérdést, ahogy máskor sem), az öltözködés, a várakozás, a kis kosárkába a friss fű szedése, a tojások elrendezése. Amikor már nagyobb voltam, az izgalom, hogy vajon ki fog eljönni, melyik fiú osztálytársam (abból le lehetett szűrni azt, hogy melyik fiúnak melyik lány tetszik, akihez locsolkodni ment, az volt a befutó). Mindig nagyon vidáman telt, tele volt élettel a ház, egymásnak adták a kilincset a locsolók. Összességében a locsolást magát soha nem szerettem, mert azok a kölnik, te jézus isten, csoda, hogy mi nők nem szenvedtünk maradandó károsodást...csak a hangulatot. Aztán persze nekem is eljött a " jaj, hagyjál, nem vagyunk itthon" időszak. Utána visszatért a kedvem kamaszkoromban, mert mindig jöttek a haverok locsolás címszó alatt, de igazából a buli kedvéért, mert általában le is ragadtak, és tőlünk indultunk este a "városba". Meg persze nálunk mindig volt mit inni! Akkor még persze nem "tudományos" alapon választottam borokat, azt ittuk, ami otthon volt, az ételekkel meg nem nagyon törődtünk, hisz nem az volt a lényeg. Ti hogy vagytok ezzel, készültök még a húsvétra? Mit készítetek a családnak?  Hogy én mivel fogadnám a vendégeket, ha most várnám őket? Egyáltalán, milyen húsvéti ételeket csinálnék, és milyen borokat kínálnék mellé? Vagy mit fogunk a családi ebédhez inni? Íme egy-két gondolat, hátha pár jó ötletet adhatok nektek, már ami a borokat illeti.

Gondolom, az első helyen mindenkinél a húsvéti sonka áll. Mi mindig tojással, friss, zsenge retekkel, újhagymával szoktuk enni. Sőt nekem van egy perverzióm, én mindezt édes kaláccsal szeretem a legjobban, és az ilyenkor mindig szokott lenni, hiszen a kalács is jellemzően húsvéti étel. Na, ehhez az összeállításhoz aztán sommelier legyen a talpán, aki bort tud ajánlani. Ezt a kavalkádot! Viccet félretéve, a sonkához kiváló választás, és aperitifnek is tökéletes, a pezsgő, vagy egy habzóbor. De ha valaki vörösbort kíván hozzá, akkor én kadarkát ajánlanék mellé. Ha fehéret, azt meg már kicsit félve merem nektek leírni, mert lassan azt fogjátok gondolni, hogy én csak ezt az egy fajta borszőlőt ismerem. IGEN, az olaszrizling az, jó? De hogy ne csalódjatok bennem teljesen, megpróbálkozhattok egy rozéval, vagy egy sillerrel is. Mi a siller? Egészen pontosan: A vörösbor és fehérbor között áll a színét tekintve. A sillerbor a vörösbornál kevesebb, de a rozénál hosszabb időt ázik a héján, így színe is mélyebb, teltebb. A rozéborok és a sillerek közötti legfőbb különbség az, hogy utóbbiak valamennyi ideig együtt erjednek a törköllyel, így kapják meg jellegzetes, vörösborra hasonlító, ám lényegesen lágyabb ízüket.

A másik klasszikus a báránysült. Jó kis ropogós, porhanyós bárányka. Az egyik kedvenc húsom (érdekes, ilyenkor valahogy gyorsan el tudom hessegetni a lelki szemeim elől a kis fehér bundás, cuki bárányt, és lecserélni a képet  az asztalon levő szép piros, zsírtól csillogó barikára). Ennek a húsnak van egy nagyon jellegzetes aromája, aki kóstolta már, tudja, hogy miről beszélek. Ezért törekedjünk arra, hogy hasonlóan jellegzetes, és karakteres bort válasszunk hozzá. Ez pedig nem lesz más, mint a pinot noir. Ennek a fajtának a fő jellemzője az animalitás. Mit is takar ez? Ha beleszagoltok a borba, akkor istálló, frissen cserzett bőr, általában "állat szag" csapja meg az orrotokat. Egészen érdekes dolog ez, egy-két bornál olyan zavaró tud lenni, hogy kinyitás után bele sem bírsz kóstolni, olyan trágya szag árad belőle. Ilyenkor szellőztessük egy kicsit, el fog múlni. Ez az animalitás érezhető  a bárány ízében is. Aki kísérletező kedvében van, vagy nem szeretne vöröset inni, az bátran kóstolja össze egy furminttal. Meglepően jó páros.

Említettem még a fonott kalácsot, ahhoz mindenképp egy lágyabb, kicsit édesebb bort keressünk, egy tokaji hárslevelűvel nem lehet mellényúlni. Arra figyeljetek, hogy ne legyen túl édes a bor. Természetesen, ha sós kalácsot készítünk, akkor száraz fehérbort igyatok hozzá.

 Talán sokan készítetek kaszinótojást, aminek a lényege, hogy a tojássárgáját majonézzel, és mustárral keverjük ki. Így egy krémes tölteléket  kapunk eredményül, az lesz a domináns, és innen már tudjátok, hogy milyen bor illik hozzá, hiszen ezt már nagyon sokszor leírtam. Mindenki egyszerre: egy hordós chardonnay. 

Természetesen lehetne folytatni a sort, ahány ház, annyi szokás, rengeteg variáció van. Remélem, hogy jó idő vár ránk az ünnep alatt, és én azt gondolom, hogy jó lenne újra felfedezni, visszahozni a húsvéthoz tartozó népszokásokat. Anyósom mesél sokat arról, hogy hogyan zajlott az ő fiatal korában, irigykedve hallgatom. Szerintem mindenkinek jót tenne, ha visszatérne, és nem utálattal tekintenénk rá. Egyetek, igyatok, és várjuk a tavaszt!

Ide még muszáj ezt a képet betennem, hát nem gyönyörű??