Míg az előzőből rengeteg van, addig az utóbbiból igen kevés. Pedig én azt gondoltam, hogy minden adottságuk megvan ahhoz, hogy jó borokat készítsenek, egészen addig, amíg meg nem láttam azokat a hatalmas, kopár, sziklás hegyeket! Akkor megértettem. De azért szeretném megosztani veletek azt a kevés tapasztalatot, amit szereztem. Hol is kezdjem...Természetesen vittem magammal egy Hungária extra dry-t, mert anélkül nem indulunk el sehova. A képzeletemben már megjelent a lemenő nap fényében megcsillanó pezsgős pohár, ahogy koccintunk a teraszon, háttérben a tenger kékje...erre a realitás: eső és vizespohár. Mert nemhogy pezsgős pohár nem volt a szállásunkon, még boros sem. Kettő darab vizes. Talán jobb lett volna, ha üvegből isszuk meg. Kicsit aggasztott az eső is, mert nem erre vágytunk 1000 km utazás után. Szóval az első este kicsit csalódottan feküdtünk le. De ha tudtam volna, hogy még csak most kezdődnek a megpróbáltatásaim! Reggeli ébredés után elindultunk felfedezni a várost, a boltokat. Elszörnyedve tapasztaltam, hogy igen-igen szegényes a kínálat, kb. ha 20 üveg bort találtam. És az árak! Mindegy, bor nélkül nem lehet élni, vettem egy 4 euro-s chardonnay-t, többet nem mertem áldozni rá! Milyen jól tettem. Igazán nem is tudok rá semmi jelzőt mondani, talán csak azt, hogy savanyú volt. Azért biztosan a borospohár hiánya is vont le az élvezeti értékéből. De nem adtam fel, gondoltam, hogy majd az éttermekben találni fogok. Találtam is, ugyanettől a pincészettől, ugyanezt a chardonnay-t, csak háromszoros áron. Bolond lettem volna azt rendelni. Aztán ahogy teltek a napok, megkóstoltam szintén ettől a termelőtől egy rozét, egy magasabb kategóriájú cuvéet, egy savignont, ami azért volt érdekes, mert csak ennyi volt a címkére írva, hogy savignon, és nem az, hogy savignon blanc. Pedig szerintem az volt. Mit mondjak, maradandó nyomot egyik sem hagyott, és akármerre jártunk, akár Kotorban, Budvában, az összes étteremben, mindenhol az ő boraikkal találkoztam. A pincészet neve:Plantaze, ennél többet nem tudtam kideríteni, mivel csak montenegroiul volt ráírva. Itt láthatjátok csodálatos kompozíciómat az üres üvegekről!

 Aztán megtörtént a csoda! Már amikor megérkeztünk Herceg Noviba, megláttam egy nagy táblát, amire ki volt írva, hogy Savina wine and olive. (Az ilyenre persze rááll a szemem, egyből kiszúrom, bárhol legyünk is.) Az egyik lazítós, fürdős délelőtt után felkerekedtünk,hogy megnézzük, meg gondoltuk, kell egy kis séta is. Az idő pár nap után csodálatosan megjavult, az első napi csalódottságunk az esőfelhőkkel együtt elvonult. Közben útba ejtettünk egy temetőt (nincs semmi perverziónk, csak kíváncsiak voltunk rá, hogy hogyan néz ki egy másik kultúra temetkezési helye, akárhova megyünk, mindenhol megnézzük), egy monostort. Lépten, nyomon templomokba botlik az ember. Megmásztunk nagyon,nagyon sok lépcsőt. Mindenhol lépcső van, megszámoltuk, egy nap minimum 1000 lépcsőt mentünk, szerencsésebb esetben még a biciklinket is cipeltük pluszban rajta. A borászathoz felvezető út sem volt semmi, mire felértünk, derékig lógott a nyelvünk, és arról ábrándoztunk, hogy milyen jó lenne egy fröccsöt inni. Elég elhagyatottnak tűnt a hely, de mentünk még egy kicsit feljebb, és akkor! Valami elképzelhetetlenül gyönyörű hely tárult a szemünk elé, egy csodálatos terasz, olajfákkal körülvéve, a háttérben szőlőültetvények, a szemed előtt pedig a tenger, a hegyekkel. Mintha valami tündérmesébe csöppentünk volna. Egy elég mogorva férfi fogadott minket, hiába magyaráztuk neki, nem kaptunk fröccsöt, csak szénsavas vizet. Leültünk egy asztalhoz, kértünk egy-egy pohár chardonnay-t, és akkor megértettem, hogy miért nem akarta megérteni a fröccsöt. Eltörném a kezét, aki ezt a bort fröccsnek akarná meginni! :-)  Azt hiszem, kijelenthetem, hogy életem egyik legjobb chardonnay-at ittam. Ha hordóban érlelik ezt a fajtát, akkor a jellegzetes íz,-és illatjegyei a trópusi gyümölcsök (a licsi, ananász, banán), és a krémesség. Nos, ez a bor a tökéletes iskolapéldája volt ennek. Fantasztikus volt. Az ember odaült hozzánk, és a végén kiderült, hogy nem is olyan mord, és az elfogyasztott boroknak köszönhetően az angol tudásom is jelentősen megjavult, így még egy kicsit szakmai dolgokról is tudtunk beszélgetni. Elmesélte a család, a  borászat történetét, meg hogy a főnöke csak hobbiból kezdte el ezt az egészet, és hogy mára már milyen sikeresek lettek, és hogy kezdi megismerni őket a borvilág. Volt ott egy idősebb hölgy, ő is a család tagja volt, ő nem beszélt semmilyen nyelvet, de szimpatikusak lehettünk neki, mert leült oda közénk, és mondta a magáét a saját nyelvén, és állandóan töltötte a borokat. Mi meg azt beszéltük, hogy itt biztosan itt hagyjuk a gatyánkat is, olyan drága lesz. Körbe is akartak vezetni a pincén, az ültetvényen, de persze mi egyből itt is arra gondoltunk, hogy akkor tutti lehúznak. Még nevettünk is magunkon, hogy annyira magyarok vagyunk, hogy egyből erre gondolunk. Szó szót követett, a végén kértünk egy üveggel ebből a csodás fehérborból, és mondtuk, hogy szeretnénk fizetni. Beigazolódni látszott a félelmünk, mert 40 eurot mondott (ami persze nem olyan sok, csak megszoktuk, hogy 15-20 euro egy vacsora, sörrel kettőnknek). Elment a borért, meg a visszajáróért, és aztán ért minket a legnagyobb meglepetés, mert kiderült, hogy csak14 eurot mondott, és a borkóstolás nem került egy fillérbe sem, a víz sem, csak az üveg bort kellett kifizetnünk, azt is olcsóbban, mint ahogy ki volt írva. Annyira meglepődtünk, hogy mindjárt vettünk egy másik üveg bort is! Olyan, de olyan kellemes csalódás volt, hogy el sem hiszitek. Megmondom őszintén, itthon nem nagyon találkoztam még ilyennel, általában horror árakon van a kóstolás is. Azt az egyet bánom, hogy olivaolajat nem vettünk, ha ilyen, mint a boruk...Lefele menet a néni megmutatta, hogy nekik vannak apartmanjaik is, nézzük meg. Na, a második sokkot ott kaptam. Szavak nincsenek rá! Minimál berendezés, letisztult formák, tágas, világos, a fürdőkádból rálátsz a tengerre, és olyan ágy! Már éreztem, hogy hívogat! Sajnos a nénivel nem tudtuk megértetni magunkat, hogy megtudjuk, mibe kerülhet, mert azt beszéltük, egy estére át kellene költözni. (A képeken csak egy icipici részletét láthatjátok.) Még nem nyitottuk ki a fehérbort itthon, nagyon kíváncsi vagyok, hogy most is olyan fantasztikusnak fogjuk-e találni? Az egész egy meglepetésekkel teli, egyik ámulatból a másikba eső, tökéletes nyaralás volt. 

Folytatom!