Sziasztok!

Szomorúan érzékeltem reggel, hogy beköszöntött a tél! Az egyetlen pozitív dolog ebben, hogy végre vörösbort lehet inni. Mondjuk mindig lehet, de a 40 fokban ki az, aki megkívánja? (bár biztosan akadnak olyanok, tőlük elnézést kérek, azt igyunk, és akkor, amit akarunk).

A mai napon egy kicsit szeretnék a borokról általánosságban "beszélni", hogy hogyan is jut el  szőlőtőkétől a palackig a bor. Lehet, hogy ez nem fog mindenkit érdekelni, de azt hiszem, hogy sokan viszont kíváncsiak rá.

Ha hiszitek, ha nem, minden a tőkével indul :-)  Már itt elkezdődik a leendő borunk kialakítása, ugyanis nem mindegy, hogy milyen talajba ültetjük azt a vesszőt, amiből majd a tőke lesz. Van homokos talaj, van löszös talaj, mészköves, vulkanikus, és sorolhatnám még tovább, de akkor ez egy soha véget nem érő poszt lenne. A lényeg, hogy a talaj fontos szerepet fog játszani abban, hogy milyen ízvilága lesz a bornak. A másik nagyon, de nagyon fontos dolog, hogy milyen szőlőfajtát -és ebből következően-milyen bort szeretnénk készíteni. Ezek után már csak pár évet kell várnunk, hogy az ültetvényünk termőre forduljon. Természetesen ha meglévő szőlőnk van, akkor nem kell várnunk. A tavasz eljövetelével metszeni kell a tőkét, zöld munkát végezni (ami azt jelenti, hogy a leveleket egy kicsit ritkítani kell, hogy a fürtöket majd érje a napfény, amikor a fürtkezdemények megjelennek, azokat is ,mert minél kevesebb fürt van egy tőkén, annál koncentráltabb lesz a borunk, mivel a tápanyagnak kevesebb felé kell oszlania). Majd az ősz beköszöntével eljön a szüret. A szüret időpontjának megválasztása megint lényeges, attól függően, hogy milyen típusú bort szeretnénk készíteni, milyen a szőlőfajtánk (korai, vagy késői érésű ,vörös, vagy fehér ) , úgy kell megválasztani az idő
pontot. A szüret után irány a pince, ahol a fürtöket már várja a zúzó-bogyózó gép, amelyik, mint ahogy a nevében benne is van, leválasztja a szemeket a kocsányról, és megroppantja a szemeket. Ezáltal keletkezik a cefre, amit ha kipréselünk megkapjuk a mustot. Ilyenkor a must elég zavaros, ezért ülepítenünk kell, ezek mellett áztatjuk is ekkor a szőlőt a héján, mert az illat, a szín, az aromaanyagok többsége a héjban található. Attól függően, hogy fehérbort, rozébort, vagy vörösbort ,könnyebbet, testesebbet  készítünk, az áztatási idő úgy változik.

Úgy érzem, hogy mára elég lesz ennyi, ez egy olyan téma, amiről oldalakat lehetne írni, mert annyira összetett, és annyi fele ágazik, de ha valaki alaposan szeretné beleásni magát, az úgyis  beiratkozik egy bortanfolyamra, mint ahogy én is tettem anno, és ott választ kap mindenre! (na jó, nem mindenre).

ui.: De természetesen ha kérdésetek van, írjatok, megpróbálom megválaszolni!