Sőt, ha ez még nem lenne elég, a véletlen úgy hozta, hogy pont egy olyan bort vittem haza, amely illet hozzá! De hogy az elején kezdjem a történetet, kicsit menjünk vissza az időben. Reggel mondja életem étterme, (pardon, értelme) hogy éjjel még nézett Jamie-től kaját a tv-ben, és hogy próbáljuk már ki. ( Esküszöm, nem szponzorál Jamie Oliver, nem azért reklámozom, bár tegyük hozzá, az azért nem lenne rossz. De mit tegyek, ha ő a kedvenc?)  Ez egy kókusztejben főzött ragacsos rizs, párolt hallal, és egy ilyen nem is tudom minek nevezhető szósz szerűséggel, talán állagra a salsához hasonlít a legjobban. Mi tagadás, mikor így ezt először meghallottam, hát nem fogott el a lelkesedés, valahogy a párolt hal nem hozott lázba. Gondoltam magamban, milyen lehet egy főtt hal? De üsse kő, próbáljuk ki!  Az eredetiben sügér szerepel, de  természetesen nálunk nem árulnak minden sarkon sügeret :-) , ezért felfedező körútra indultam a közeli boltokban. A " hatalmas" kínálatból a hekk tűnt a a legjobb választásnak, ez tovább lombozta amúgy sem virágos jókedvemet, láttam magamat a vacsora asztalnál, ahogy savanyú fejjel turkálom a kaját, és hogy éhesen fekszem le.  Az üzletben éppen nagytakarítást végeztem a borok között, időnként átnézem őket, hogy miből, milyen évjáratunk van, és amit úgy ítélek meg, azt szelektálom, selejtbe teszem. ( Egyszer majd egy Dom Perignon-t is leselejtezek :-)) De nem szoktam kidobni őket, hanem kísérletképpen hazaviszem, hisz abból is tanul az ember, ha ezeket megkóstolja. Lényeg, a lényeg, hogy egy Bussay Traminit ítéltem halálra, és nem hogy nem volt baja a bornak, igazán finom volt, és tényleg nagyon illett a vacsorához, amely annyira finom lett, hogy mindet megettünk, sőt, nem bántam volna, ha még kétszeres mennyiség lett volna belőle. A natúr halíz, a kókusztejes rizzsel, és ( itt a lényeg) azzal az intenzív korianderes, hagymás, chilis, gyömbéres, lime-os szósszal, teljes volt az összhang. Ugye itt is azon van a hangsúly, hogy mi a domináns. Mihez válasszuk a bort? Lehet már unalmas vagyok, hogy mindig ismétlem magam, de tudjátok, mindig a szószhoz/mártáshoz válasszunk! Ebben az esetben a koriander, és a gyömbér keleties íze pont a traminihez illett.( mert ennek a fajtának a fő jellemzője a fűszeresség, de ezt már mondanom sem kell, kívülről fújjátok:-)) Még a gyerek is gratulációját fejezte ki, pedig ő aztán nem szereti a halat. Biztosan vicces lehettem, mert először csak óvatosan, kis falatokat ettem, aztán egyre jobban elkezdtem tömni, közben azt mormolva, hogy "ez nagyon finom, ez nagyon finom." Szóval így lett egy reménytelennek tűnő estéből egy csodás vacsora. Ha meghoztam a kedveteket, íme a recept, próbáljátok ki, nem fogjátok megbánni, legközelebb megpróbálok valami jobb halat szerezni hozzá. 

Egy mozsárba (lehetőleg egy nagy,kőmozsár) tegyük bele a karikára vágott póréhagymát, a chilit, a friss, apróra vágott koriandert, a kisebb darabokra szelt gyömbért, sózzuk, borsozzuk, és jó alaposan törjük össze. Ha ez megvan, facsarjunk hozzá egy fél lime-ot. Meglátjátok, egészen más íze lesz, mintha robotgépben csinálnátok.

A rizshez öntsünk egy lábosba egy kókusztej konzervet, a konzervdobozt töltsük tele rizzsel, azt is bele, aztán egy doboznyi víz, megsózod, és megfőzöd. Ehhez már némi rutin kell, nem olyan egyszerű dolog rizst főzni, és érdemes valami jobb fajtát venni, ehhez a basmati rizs illik a legjobban. A halat be kell irdalni, nem túl sűrűn, de csontig, sózod, borsozod, aztán egy tepsibe rakod, és aláöntesz kb. 4 dl. meleg vizet ( a legegyszerűbb vízforralóban melegíteni vizet), lealufóliázod, és mehet a sütőbe olyan negyed órára. Ennyi! Végtelenül egyszerű ( a rizst leszámítva), és megvan egy fél óra alatt. Nem mellékesen igazán könnyű vacsora, szóval aki fogyókúrázik, annak is tökéletes. Itt alant mellékelem a fotót a mi produkciónkról.:-)

 A hal ki sem látszik a korianderes cucc alól, de higgyétek el, kell ennyi, sőt!