Nyáron valahogy sokkal kevesebb idő jut az írásra, annyi minden történik, csak úgy rohannak a napok, telnek a hetek.  A legnagyobb parám, hogy mindjárt vége a nyárnak! Már itt járunk a közepén! Nyaralásnak meg még se híre, se hamva... Ezért kell vigasztaljam magam minden este finom vacsorával, és finom borokkal. Jaj, nyaralásról jut eszembe, voltunk egy hosszú hétvégén a Cserhátban, egy Felsőtold nevezetű kis faluban, ahol semmi, de semmi nem volt, még a kocsma is csak pár óráig volt nyitva. A szomszéd faluban volt egy étterem, ami viszont meglepően jó volt és vadételek is voltak, őzet ettünk ha kellet, ha nem! Nagyon érdekes, hogy egy ilyen pici faluban, ahol még egy bolt sincs, találni egy ilyen kifejezetten jó éttermet! Az árak pedig teljesen korrektek voltak. Egy bajom volt és ez sok helyre igaz, hogy nem tudnak szinte sehol egy normális fröccsöt adni! Mindenhol ásványvíz van, nincs szóda. Pedig a fröccs az csak azzal jó. Az ásványvizes fröccsben semmi élet nincs. Tudtátok, hogy ki találta ki a fröccsöt?  Nem akarom bő lére ereszteni a történetet, dióhéjban annyi, hogy Fáy András pincéjében jókor volt két nagy koponya egy helyen, Jedlik Ányos volt az egyik, aki magával hozta az általa feltalált szódát, Vörösmarty volt a másik, aki pedig midőn megkóstolta ezt az italt, kitalálta hozzá a fröccs szót (mert addig spriccernek hívták). Utólag is nagyon hálás vagyok nekik! Esténként most mindig ezt isszuk, és közben főzünk, a legutóbbi vacsoránk olyan jól sikerült, hogy szeretném megosztani veletek.

 Már régebben találtuk ezt a receptet, de valahogy eddig nem került rá sor, mert minden este volt valami, ami miatt csak később kezdtünk el főzni, és azt gondoltam, hogy ez egy elég időigényes kaja, mivel galuskát kell hozzá készíteni. Méghozzá milyen galuskát! Nem is hallottam még ilyen megoldást, persze lehet hogy ez csak nekem újdonság. A lényege, hogy először összekevered a tojást (3 db) egy kis langyos vízzel, utána beleteszel 40 dkg túrót, azzal összeforgatod, és csak utána kezded hozzá adagolni a lisztet, annyit amíg galuska keménységű tésztát nem kapsz. Ezt ugyanúgy, ahogy a sima galuskát szokás, kifőzöd vízben, amikor feljön a tetejére, leszűröd. Az egészet beleborítod egy tűzálló tálba, összekeversz jó sok tejfölt jó sok kaporral,sóval, borssal, ráöntöd a galuskára, összeforgatod, mehet a sütőbe 180°-on egy fél órára. Mi annyiban variáltunk a dolgon, hogy pirítottunk szalonnát is hozzá, (hisz magyarok vagyunk, szalonna mindenbe kell, úgy, mint ahogy hagyma is) azt is hozzákevertük. És hogy a hagyma se maradjon el, amikor kész lett, akkor nagyon vékonyra vágott lilahagymával megszórtuk. Eszetlen jó étel! Akár így magában, de akár húsok mellé is. És történetem itt lesz kerek, mivel ennek ez ételnek nagyon jól áll a fröccs. Hiszen sem a túró, sem a tejföl nem túl intenzív, a szalonnához és a hagymához pedig már őseink is fröccsöt ittak. De mit igyon az, aki nem szereti a fröccsöt? -kérdezhetnétek. Nos azoknak ajánlok hozzá egy friss, reduktív chardonnay-t, mivel ennek a fajtának az egyik fő jellemzője a frissen vágott fű íz (vajon mindenki evett gyerekkorában), a  kapornak is picit fű íze van, szóval megvan az összhang. Ezt már írtam, de én nagyon kedvelem a Nyakas pincészet borait, az ő chardonnay-uk kifejezetten jó választás. Természetesen a fröccs fehérborból készüljön, (legalábbis ha ehhez az ételhez isszuk) a legjobb fröccsöt  olaszrizlingből lehet készíteni, mert ez a fajta kellemesen savas, főleg, ha etyeki, mivel ott meszes a talaj, így a borok az átlagnál savasabbak. Vagy kértek a családtól, rokonoktól házi bort, azok úgyis mindig olyan savanyúak, hogy leszedik a zománcot a fogadról! :-) Mindig rettegek, ha megyünk valahova látogatóba, hogy meg kell kóstolnom a család által készített borokat...mert ugye Évike ért hozzá, neki muszáj megkóstolni...

Egy szó, mint száz, élvezzük a nyarat, a napsütést, és a fröccsöt!