Sziasztok!

Gyönyörű hóesésre ébredtünk a reggel, olyan szép volt!  Sütött a nap, de közben esett a hó, és a hópelyhek olyanok voltak, mintha megannyi csillagocska keringene  a levegőben. Hah, egy költő veszett el bennem!:-) De hiába szép, azért sokkal jobban értékelném, ha ezt a napsütést mondjuk egy tengerparton élvezhetném, akár Olaszországban, és hozzá finom helyi borokat kóstolhatnék ( a kajákról ne is beszéljünk). Ha valakinek hasonló álmai vannak, sőt, ha esetleg ezek az álmok valóra is válnak, akkor álljon itt egy kis ismertető, hogy mit is érdemes figyelni, tudni ezekről a borokról, nehogy az álomból rémálom legyen.:-)

Kezdeném Olaszországgal, hát mi mondjak...nem sokkal egyszerűbb, mint Franciaország. Hasonlóan Fr.o.-hoz, itt is borminőségi kategóriák vannak:

DOCG:  Ne kérjétek, hogy leírjam,  ez minek a rövidítése, a legmagasabb minőségi kategória, rengeteg előírásnak kell megfelelnie (pl. szőlőfajta, termésmennyiség stb..).

DOC: Magas minőség, itt is meghatározott a  szőlőfajta, termőhely, érlelésre vonatkozó szabályok.

IGT:  Olyan, mint nálunk a tájbor kategória.

VdT ( vino da tavola) : Nincs feltüntetve a fajta, és a termőhely,  jó ivású borok.

Lássuk a borvidékeket! Szerintem egyet kapásból tudnátok mondani, és ez nem  más, mint TOSCANA.

Ezen belül a legnagyobb terület Chianti, ( ezt a nevet tutti, hogy hallottátok már) aminek Firenze a központja. A borok címkéin (így egyből felismeritek, ha egyszer találkoztok vele) egy fekete kakas látható, amely onnan ered, hogy anno mikor Firenze, és Siena rendezni akarta a határviszonyait, akkor abban egyeztek meg, hogy a hajnali kakaskukorékoláskor egy-egy lovag útnak indul, és ahol találkoznak, ott jelölik ki az új határt. De a Firenzeiek nagyon cselesek voltak, ( biztos volt köztük egy magyar, aki ezt kitalálta) és nem adtak a kakasnak enni előtte nap, így a csóró kakas már iszonyú korán felkelt, és kukorékolt, mert éhes volt! A lovag meg elindult, és már majdnem Sienánál járt, mire összetalálkozott a másikkal. Hát ennyi, így is alakulhatnak a határok...:-)

A legtöbb bor Sangiovese vörösborszőlő fajtából készül, két stílust különböztethetünk meg:

-a könnyedebb, gyümölcsösebb, ezek gyakran szalmafonatos üvegben kerülnek forgalomba ( szerintem egy időben minden háztartásban volt egy ilyen, valahonnan szereztünk, mert menő volt , csak aztán a szekrény tetején úgy belement a fonatok közé a por, hogy nagyon ronda lett). Ezek a chianti classico-k.

-a komolyabb, drágább, több évig érlelt borok.

Chianti-n kívűl még két nagyobb borvidék van Toscanaban, ezeket csak megemlíteném:

-Brunello di Montalcino: itt is Sangiovese szőlőből készülnek a borok, csak brunellonak hívják ( istenem, miért?).

-Vino Nobile di Montepulciano

Következő nagy vidék PIEMONTE:

Szó szerinti fordításban annyit jelent ez a név, hogy "a hegyek lábánál". Az Alpok lábánál fekszik, közel Franciaországhoz. Az olasz burgundiának is szokták nevezni, és ami  burgundiának a pinot noir, az Piemontenak a Nebbiolo vörösborszőlő fajta.  Azt érdemes tudni róla, hogy ebből a fajtából fiatal korában szinte ihatatlanul magas csersavtartalmú borokat készítenek, melyeket minimum 4 évig kell érlelni, viszont akkor egy fantasztikus bort kóstolhatunk. Ez a fajta csak ezen a környéken honos. Neve ködöt jelent,( mennyivel jobban hangzik olaszul) amikor szüretelnek, akkor már ködbe borulnak a környező hegyek. Ebből a fajtából készül a két leghíresebb olasz vörösbor, a Barolo, és a Barbaresco. A palackokon nem találjuk a szőlőfajtát, hanem csak ezt a két nevet. Ha egy Barolo-t kinyitás után kóstolsz meg, akkor valószínű kiöntöd a lefolyóba. 8 órát is kell, hogy szellőzzön! Ha este vacsorázni mész, és Barolot, Barbarescot szeretnél inni, már délelőtt szólnod kell az étteremnek, hogy kinyissák ( árakról nem is merek beszélni)! Ezt itthon még elképzelni sem tudjuk! Pedig már nálunk is nagyon sokat fejlődött a gasztronómia. Ezt nem lehet semmilyen magyar fajtához hasonlítani, annyira más. Ezek a borok 20 éves korukban vannak a csúcson. Ez a környék nagyon híres még a szarvasgombájáról is. 

Leghíresebb pincészet az Antinori birtok (melynek magyar pincészete is van, méghozzá a Tűzkő birtok).

Innen származik még  az Asti Spumante édes, muskotályos pezsgő is. Eléggé ismert, és egy nagyon jó pezsgő, annak, aki szereti az édeset ( és igen, ezen is 5 és félszer tudod megtekerni  a drótot).

A továbbiakban érjétek be egy felsorolással, mert megint sikerült egy elég hosszú bejegyzést írnom, és nem szeretném ,hogy megunjatok!:-)  Szóval a  további borvidékek:

-Abruzzo

-Emilia Romagna

-Friuli-Venezia Guila

-Lazio

-Lombardia

-Veneto: a legismertebb fehérbortermő vidék, fő fajtája a soave.

Fellélegezhettek, vége van!:-)

A fenti képet ha jól megnézitek, látjátok rajta a DOCG feliratot, (az a nagyon hosszú, ami úgy kezdődik, hogy denominazione..ott a barolo felirat alatt) azt, hogy Barolo-Piemonte-Italia. Ha már ennyit tudtok, nagyon nem fogtok mellényúlni. De én azt hallottam, hogy az asztali borok is teljesen jó minőségűek, az olaszok is azt isszák legtöbbször ebédhez. Istenem, de jó nekik!

Az alcímben írt "és a többiek" most elmarad, emésztgessétek ezt egy kicsit!