Megint eltelt egy hét, hihetetlen gyorsan szaladnak a napok. Még most duzzogtam, hogy hétfő van, és erre tessék, megint itt a hétvége. Ma nem szeretnék semmi " komoly" dologról írni, csak szeretnék egy receptet megosztani veletek, és hozzá egy bort ajánlani, végül is ez a blog alapvetően erről szólna. :-) Nálunk most ez a megacsúcsszuper kedvenc, minden nap tudnánk ezt enni, aztán majd ezt is meg fogjuk unni, de egyelőre még nem tartunk ott. Anno a pene arabiátáról is azt mondtuk, hogy mindig jöhet, ezt akarjuk enni reggel, délben, este, aztán egyszer csak elmúlt a szerelem, sőt, enyhe undor fogott el minket, amikor kiejtettük a nevét. Ennek leginkább a család férfi tagja örült, ugyanis ezt mindig ő főzte, mert hiába csináltam mindent ugyanúgy, ahogyan ő, mégsem lett olyan! Pedig lelket is tettem bele!:-) Ő meg csak összedobta! Hogy van ez?

De térjünk vissza a recepthez! Elég régen találtam az Index valamelyik receptes blogján, szóval nem saját ötlet, bár ha már egy kicsit variálsz, akkor az már a te recepted, nem?:-)

Ez egy kacsamell saláta, szőlővel, körtével, rukkolával, és kéksajttal, dióval. A kacsamellnek bevagdosod a bőrös felét, sózod, borsozod, aztán serpenyőben megsütöd, először a bőrös felét, aztán fordítasz rajta. Általában azt írják, hogy hirtelen, nagy lángon pár perc alatt süsd meg, de mi azt tapasztaltuk, hogy inkább kisebb lángon, oldalanként olyan 8-10 perc alatt lesz jó. Ha kész, akkor tedd át egy tepsibe, és még kb. olyan 5 percre tedd be a 150 fokos sütőbe.Nem kell lefedni.  Ami a serpenyőben megmaradt zsiradék, abba beleteszed a félbe vágott szőlőt, és a feldarabolt körtét, szép csendesen főzöd. Aztán felöntöd egy löttyintésnyi borral, azzal, amit majd inni fogsz hozzá ( mert gondolom, mindenki emlékszik, hogy ez egy alapszabály, mindig olyan bort tegyél az ételbe, amit iszol hozzá.:-)). Ha már kicsit elfőtte a bort, akkor jöhet bele egy kis méz, megvárjuk, míg rá karamellizálódik, és kész. A gyümölcsöket kiszedjük, és ezt a jó kis boros, mézes szaftot még elkeverjük egy kis balzsamecettel, és mustárral, összeforraljuk, és kész az öntetünk. Én még egy kis fokhagymát is szoktam bele tenni, mert a hagymát minden formában szeretem, mondjuk másnap lehet engem nem szeretnek...:-) Ha szeretitek a balzsamecetet, a Lidl-ben szokott lenni, de sajnos csak karácsonykor, a De Luxe márka , és az isteni finom, bár gondolom, ha egy hozzáértő megkóstolná, kiköpné, hogy mi ez az ecet, de nekünk földi halandóknak teljesen megfelel. Nem savanyú, hanem édes, sűrű. Azért egyszer áldozni fogok egy igazi, jó modenai balzsamecetre, ott is olyan őrült nagy különbségek vannak, mint a boroknál. Aztán már csak annyi a dolgunk, hogy egy kis diót pirítsunk, de aki szereti, bármilyen olajos magvat tehet bele, a fantáziátokra van bízva. Amikor kész, akkor a tányérra halmozod a rukkolát, rámorzsolod a kéksajtot, megszórod a  dióval, rá a körte, szőlő, majd az öntet, és a kacsamell. Ah, érzem a számban az ízét, az a szaftos kacsa, a közepe még kicsit rózsaszín, az édes gyümölcsökkel, és a rukkola csípősségével, mennyei összhang. Imádok enni! :-) 

És ( tudom, és-sel nem kezdünk mondatot, de ezt lehetetlen másképpen kezdeni) akkor, teszitek fel a kérdést, milyen bort igyunk hozzá? Egyszer említettem, hogy nem a hús, saláta, stb. a fontos, mindig az öntet határozza meg, hogy mi illik az ételhez. Jelen esetben itt a domináns íz az édesség, egy kis gyümölcsösséggel, tehát mindenképpen egy édes bort válasszunk hozzá, de ne legyen édesebb, mint maga az öntet. Ha édes borra gondoltok, feltételezem, hogy szinte mindenkinek a tokaji ugrik be először, és igen, pontosan egy tokaji illik hozzá, de nem egy aszú, ( mert az túl édes) hanem "csak" egy késői szüretelésű bor. Ezen borok ( elnézést a szóismétlésért, de a bort hogyan hívod másképp?) fő illat, és ízjegyei  az akácméz, sárgabarack, füge, mézeskalács. Egy kicsit nehezíti a dolgunkat, hogy az aszúkkal ellentétben itt nincsen feltüntetve a maradék cukortartalom, ( majd erről is mesélek egyszer) így elég nagy eltérések lehetnek a borok között. Érdemes kikérni egy hozzáértő ( esetleg ismertek valakit? :-)) segítségét, ha biztosra akarunk menni, de szerintem ez már egy magasabb szint, a mi esetünkben elég ennyit tudni ( remélem, ezzel nem sértek meg senkit). Nem mellékesen a kéksajt, és a tokaji kiválóak együtt, szóval ezt a párost az Isten is egymásnak teremtette.

Az én ajánlásom:

Angyal Borászat-Szépség ( tokaji furmint) 2013

A pincészet leírása a borról:

A közkedvelt kései Furmintunk, melynél November végi szüret eredményeként nyertünk kiváló mustot. Közepesen magas cukortartalmú desszertbort kívántunk megkomponálni, elsősorban azoknak kedvezve, akik a kimondottan édes, jó ívású borokat kedvelik Ízében és illatában kompótos, mézes, enyhén szegfűszeges ízek dominálnak, melyek grillezett gyümölcsök és fagylaltok együttes fogyasztásakor teljesednek ki. Nem véletlenül egy igazi szépség...

Remélem, meghoztam a kedveteket, hogy kipróbáljátok, garantáltan nem lesz csalódás! Várom a véleményeket, meglátásaitokat. Az ételfotó (és a kaja is) a mi művünk. :-) Persze mi még egy kis hagymás tört krumplival is gazdagítottuk..

Sziasztok!

Gyönyörű hóesésre ébredtünk a reggel, olyan szép volt!  Sütött a nap, de közben esett a hó, és a hópelyhek olyanok voltak, mintha megannyi csillagocska keringene  a levegőben. Hah, egy költő veszett el bennem!:-) De hiába szép, azért sokkal jobban értékelném, ha ezt a napsütést mondjuk egy tengerparton élvezhetném, akár Olaszországban, és hozzá finom helyi borokat kóstolhatnék ( a kajákról ne is beszéljünk). Ha valakinek hasonló álmai vannak, sőt, ha esetleg ezek az álmok valóra is válnak, akkor álljon itt egy kis ismertető, hogy mit is érdemes figyelni, tudni ezekről a borokról, nehogy az álomból rémálom legyen.:-)

Kezdeném Olaszországgal, hát mi mondjak...nem sokkal egyszerűbb, mint Franciaország. Hasonlóan Fr.o.-hoz, itt is borminőségi kategóriák vannak:

DOCG:  Ne kérjétek, hogy leírjam,  ez minek a rövidítése, a legmagasabb minőségi kategória, rengeteg előírásnak kell megfelelnie (pl. szőlőfajta, termésmennyiség stb..).

DOC: Magas minőség, itt is meghatározott a  szőlőfajta, termőhely, érlelésre vonatkozó szabályok.

IGT:  Olyan, mint nálunk a tájbor kategória.

VdT ( vino da tavola) : Nincs feltüntetve a fajta, és a termőhely,  jó ivású borok.

Lássuk a borvidékeket! Szerintem egyet kapásból tudnátok mondani, és ez nem  más, mint TOSCANA.

Ezen belül a legnagyobb terület Chianti, ( ezt a nevet tutti, hogy hallottátok már) aminek Firenze a központja. A borok címkéin (így egyből felismeritek, ha egyszer találkoztok vele) egy fekete kakas látható, amely onnan ered, hogy anno mikor Firenze, és Siena rendezni akarta a határviszonyait, akkor abban egyeztek meg, hogy a hajnali kakaskukorékoláskor egy-egy lovag útnak indul, és ahol találkoznak, ott jelölik ki az új határt. De a Firenzeiek nagyon cselesek voltak, ( biztos volt köztük egy magyar, aki ezt kitalálta) és nem adtak a kakasnak enni előtte nap, így a csóró kakas már iszonyú korán felkelt, és kukorékolt, mert éhes volt! A lovag meg elindult, és már majdnem Sienánál járt, mire összetalálkozott a másikkal. Hát ennyi, így is alakulhatnak a határok...:-)

A legtöbb bor Sangiovese vörösborszőlő fajtából készül, két stílust különböztethetünk meg:

-a könnyedebb, gyümölcsösebb, ezek gyakran szalmafonatos üvegben kerülnek forgalomba ( szerintem egy időben minden háztartásban volt egy ilyen, valahonnan szereztünk, mert menő volt , csak aztán a szekrény tetején úgy belement a fonatok közé a por, hogy nagyon ronda lett). Ezek a chianti classico-k.

-a komolyabb, drágább, több évig érlelt borok.

Chianti-n kívűl még két nagyobb borvidék van Toscanaban, ezeket csak megemlíteném:

-Brunello di Montalcino: itt is Sangiovese szőlőből készülnek a borok, csak brunellonak hívják ( istenem, miért?).

-Vino Nobile di Montepulciano

Következő nagy vidék PIEMONTE:

Szó szerinti fordításban annyit jelent ez a név, hogy "a hegyek lábánál". Az Alpok lábánál fekszik, közel Franciaországhoz. Az olasz burgundiának is szokták nevezni, és ami  burgundiának a pinot noir, az Piemontenak a Nebbiolo vörösborszőlő fajta.  Azt érdemes tudni róla, hogy ebből a fajtából fiatal korában szinte ihatatlanul magas csersavtartalmú borokat készítenek, melyeket minimum 4 évig kell érlelni, viszont akkor egy fantasztikus bort kóstolhatunk. Ez a fajta csak ezen a környéken honos. Neve ködöt jelent,( mennyivel jobban hangzik olaszul) amikor szüretelnek, akkor már ködbe borulnak a környező hegyek. Ebből a fajtából készül a két leghíresebb olasz vörösbor, a Barolo, és a Barbaresco. A palackokon nem találjuk a szőlőfajtát, hanem csak ezt a két nevet. Ha egy Barolo-t kinyitás után kóstolsz meg, akkor valószínű kiöntöd a lefolyóba. 8 órát is kell, hogy szellőzzön! Ha este vacsorázni mész, és Barolot, Barbarescot szeretnél inni, már délelőtt szólnod kell az étteremnek, hogy kinyissák ( árakról nem is merek beszélni)! Ezt itthon még elképzelni sem tudjuk! Pedig már nálunk is nagyon sokat fejlődött a gasztronómia. Ezt nem lehet semmilyen magyar fajtához hasonlítani, annyira más. Ezek a borok 20 éves korukban vannak a csúcson. Ez a környék nagyon híres még a szarvasgombájáról is. 

Leghíresebb pincészet az Antinori birtok (melynek magyar pincészete is van, méghozzá a Tűzkő birtok).

Innen származik még  az Asti Spumante édes, muskotályos pezsgő is. Eléggé ismert, és egy nagyon jó pezsgő, annak, aki szereti az édeset ( és igen, ezen is 5 és félszer tudod megtekerni  a drótot).

A továbbiakban érjétek be egy felsorolással, mert megint sikerült egy elég hosszú bejegyzést írnom, és nem szeretném ,hogy megunjatok!:-)  Szóval a  további borvidékek:

-Abruzzo

-Emilia Romagna

-Friuli-Venezia Guila

-Lazio

-Lombardia

-Veneto: a legismertebb fehérbortermő vidék, fő fajtája a soave.

Fellélegezhettek, vége van!:-)

A fenti képet ha jól megnézitek, látjátok rajta a DOCG feliratot, (az a nagyon hosszú, ami úgy kezdődik, hogy denominazione..ott a barolo felirat alatt) azt, hogy Barolo-Piemonte-Italia. Ha már ennyit tudtok, nagyon nem fogtok mellényúlni. De én azt hallottam, hogy az asztali borok is teljesen jó minőségűek, az olaszok is azt isszák legtöbbször ebédhez. Istenem, de jó nekik!

Az alcímben írt "és a többiek" most elmarad, emésztgessétek ezt egy kicsit!

Sziasztok!

Megint eltelt egy hét, és megint van mondanivalóm.:-)  Az egyik nagyon jó barátom, aki külföldön él, állandóan rágja a fülemet, hogy írjak már a nem hazai borokról is, mert hisz ő ott a messzi távolban nem tud kiigazodni abban a hatalmas választékban.  Ennek eredményeképpen sikerült is neki mindjárt a kaviárhoz ( egy igazi orosz kaviárhoz!) egy  édes pezsgőt, mit pezsgőt, egy édes proseccot vennie! Mert én mondtam neki, hogy vagy a vodka, vagy a pezsgő illik mellé ( látjátok, hogy nem olyan fenékig tejföl kint  élni, nem lehet kapni egy Hungária pezsgőt sem...), de álmomban sem gondoltam, hogy ez valakinek nem nyilvánvaló, hogy mindig száraz bort/pezsgőt vegyünk, illetve ez így megint nem teljesen igaz, mert ugye attól függ, hogy mihez vesszük. De visszakanyarodva a témához, ezért gondoltam azt,( meg ugye a barátunk miatt) hogy megpróbálok egy kis útmutatót adni nektek, hogy ha külföldre vet a sors titeket, és megszomjaztok, hogyan is válasszatok. Bár egy kicsit ódzkodom a témától, mivel annyira én sem vagyok ebben otthon, de hát ennyit jelent egy barátság, a jó híremet is kockára teszem miatta!:-)

Ha a külföldi borokra gondoltok, akkor valószínű először Franciaország, Olaszország, Spanyolország, netán Chile jut az eszetekbe ( de sorolhatnám Californiát, Portugáliát, Ausztráliát, Dél-Afrikát, Romániát, Németországot stb.) . Ezekről akarok írni, mert ezek a borok vannak szerintem a világon a legjobban elterjedve, másrészt ha az összesről beszélnék, akkor az  olyan 200-300 oldal lenne.:-) Természetesen, ha valakit alaposabban érdekel egy-egy ország, nagyon szívesen kifejtem! Sajnos ez nem lesz a legszórakoztatóbb olvasmány, de akárhogyan töröm a fejem, nem tudom, hogyan lehetne ezt vicces formába önteni! De abban biztos vagyok, hogy ez nem egy egyrészes írás lesz! Kezdjük akkor FRANCIAORSZÁGGAL.

 Első tudnivaló, hogy borminőségi kategóriák vannak, ha ezeket megjegyezzük, akkor már közelebb jutunk ahhoz, hogy jobban válasszunk. Másrészt a termőhelyeket is kategóriákba sorolják, a legjobbak a premier cru-k, a  grand cru-k, ha ilyennel találkoztok, már tudhatjátok ,hogy roppant drága borral van dolgotok. Lássuk a  kategóriákat:

1.AOC, AC( Apellation d'Origine Controlée): A legmagasabb minőségi kategória, hét kitételnek kell megfelelnie, úgymint a föld, szőlőfajta, alkoholtartalom, termésmennyiség, termesztéstechnológia, borkészítési technológia, borminősítés.

2. Vin de pays: Területi meghatározást ad, magas minőségű borok

3. Vin de Table: Asztali borok, nincs minőség ellenőrzés, de jó ivású borok, jobb áron.

A legtöbb esetben bonyolítja a helyzetet az is, hogy náluk nincsen feltüntetve a palackon a szőlőfajta (könnyű így választani).

 BORVIDÉKEK:

 -Champagne: Ezt már nem kell bemutatnom, hiszen a pezsgős írásomból már mindenki tudja, hogy a pezsgőkészítés őshazája.:-) 

Cukortartalom alapján a következő pezsgőkategóriákat különböztetjük meg: ( nálunk kicsit más)

-doux (édes)

-demi sec (félédes)

-sec (félszáraznál kicsit édesebb)

-extra sec (félszáraz)

-brut (száraz)

-extra brut( szinte nyerspezsgő)

-Beaujolais: "bozsolé"

Leginkább vörösbor termő vidék, mi a primőrboraikat ismerjük (újbor). Ezek leginkább a magyar portugieserhez hasonlítanak, könnyű vörösek, gyümölcsösek, hosszú érlelésre nem alkalmasak.

-Bordeaux:

Alapvetően vörösbor termelő vidék, a klasszikus fajtákat találjuk itt, úgymint a Cabernet savignon, Merlot, Cabernet franc stb.

Fehérbort sokkal kevesebbet termelnek, a leghíresebb vidék Sauternes, ahol a Tokaji borunkhoz hasonló likőrborokat készítenek, ( ugyanúgy megtámadja a nemespenész a szőlőt, mint az aszút) és amíg a mi tokajink még mindig nem világhíres, ezek a borok iszonyú drágák, és nagyon ismertek. Semmilon szőlőfajtából készítik. Volt szerencsém megkóstolni, de a tokaji mellé teszem le a voksomat.

Leghíresebb pincészetek: Chateau Lafite, Chateau Margoux, Chateau Latour

-Elzász: ( másnéven Alsace, ha ezt látjátok a címkén, akkor tudjátok, hogy az Elzász)

Főként fehérbortermő vidék, nagyon híres a Gewurztraminer, ami a mi fűszeres tramininknak felel meg, a pinot gris, magyarul a  szürkebarát, és a Rajnai rizling, amit itthon is rajnai rizlingek hívunk.

-Burgundia:( Bourgogne, ha bonyolítani szeretném a dolgokat)

Talán erről hallottatok a legtöbben, a világ legismertebb, és legdrágább borai innen kerülnek ki, pedig túlnyomóan csak két szőlőfajta terem itt, fehér fajtából a chardonnay, és  vörösből a  pinot noir, a szőlőfajták királynője (de talán ezt már egyszer említettem). Északon terül el a nagyon híres Chablis vidéke, ahol chardonnayból készítenek borokat, roppant finomak, és iszonyatosan drágák ( legalábbis nekem). Kb. olyan 5 ezer ft.-nál kezdődnek, és nem is merem leírni, hogy hol végződnek! Nem mondom, nagyon finomak, testesek, krémesek, vajasak, de akkor is!:-) Amit még tudni érdemes, hogy a Chablis-ra sosem írják rá, hogy chardonnay-ból készült, mert azt MINDENKINEK TUDNIA KELL!!:-) Az evidens! Most már ti is tudjátok. Szóval ha egyszer szert tesztek egy ilyenre, ne igyátok meg fröccsnek...jó?

Ami segíthet még eligazodni, az az, hogy a címkék mindig területi logikát tükröznek: minél szűkebb területet jelöl a címke, annál drágább, és minél nagyobbat ölel fel, úgy csökken az ára a bornak ( bár ehhez ismerni kell a területeket, piszok bonyolult ez az egész, szerintem ők sem értik.:-)) Jut eszembe, természetesen minden borvidéknek megvan a saját pohara, nem úgy van az, hogy burgundi pohárból bordóit iszunk! Ami, ha komolyra fordítom a szót, egy tök jó dolog!  Megint csak azzal tudok példálózni, hogy nálunk még odáig sem jutottunk, hogy a tokajinak legyen egy saját pohara. A világ összes híres borának van, pl. a sherrynek, a portóinak, sorolhatnám! Jöhet egy írás a poharakról is?:-)

-Provence:

 Talán láttátok a Bor, mámor, Provence című filmet, érdemes megnézni, mert gyönyörű tájak vannak benne, teljesen átjön, hogy milyen ez a vidék, és nem mellékesen  még a film is jó. Amit tudni kell róla, az az, hogy Franciaország legrégebbi borvidéke,170 millió palack bort készítenek, és ennek olyan 80%-a rozé! A végére, hogy legyen egy kis étel-bor párosítás is, ezek a rozék kiválóan illenek pl. a grillezett padlizsánhoz, a padlizsánkrémhez, a gazpachohoz, egy grillezett bárányhoz, lazachoz. Jaj, de megkóstolnám! Főleg ezen a csúnya januári esős napon milyen jó arról álmodozni,, hogy ülsz a kis teraszodon, melegen süt rád a nap, egy pohár hűs rozé van előtted,  a szőlőskerted,  közben egy fantasztikus szaftos báránysültet eszel salátával. A szívem is belefájdul a gondolatba!:-)

Még sorolhatnám a borvidékeket, de nem teszem, szerintem ezek a legfontosabbak. Remélem, egy kicsit sikerült tisztább képet festenem a Francia borokról. Folytatás következik Olaszországgal!

Sziasztok!

Utólag is Buék mindenkinek, remélem, hogy mindenki kipihente magát, jókat evett, ivott, és most hatalmas lelkesedéssel kezdi az újévet. Tudom, megígértem, hogy még írok a múlt év végén, de aztán annyira elsodortak az események, hogy nem jutottam odáig, egyik asztaltól estem a másikig, egyik program a másik után,de most  visszatérek, és tovább szórakoztatlak titeket a kis írásaimmal, biztosan már nagyon várjátok.:-).

Az előző bejegyzésemben a bor történetéről írtam nektek, és már ott jeleztem, hogy szeretnék egy külön írást szentelni a magyarság borkultúrájának, mivel szerintem ( mint egy csomó más dologban) a magyar embernek nagyon erős, és különleges kapcsolata van a borral (főleg a tablettással, meg a műanyag palackossal...:-)). Lássuk hát, hogy hogyan alakult!

Azt már írtam nektek, hogy a kelták kezdték el a szőlőtermesztést a Kárpát-medencében, mégis a rómaiakat tekintjük az alapítóknak. Mire honfoglaló atyáink ideértek, ebből következően már virágzó szőlőültetvényekkel találkoztak. Csoda, hogy nem mentek tovább? Gondolták, ennél tökéletesebb hely ugyan hol lehet? Mert már ők is ismerték a szőlőt és a bort (feltételezem a hatását is), a vándorlásaik alatt ismerkedtek meg vele. A türk népektől lesték el a borkészítés fortélyait, erre utal az is, hogy a bor szavunk egyedi, eltér az Európában használatos latin vinum kifejezéstől, és a borkészítéshez kapcsolódó szavaink, mint pl. a szőlő, seprő, szűr, ászok is török eredetű. Ezek a szőlők még nem olyanok voltak, mint a mai fajták, hanem vadszőlők, amit egy csomó helyen láthattok most is. Kis, apró bogyójú, elég savanykás gyümölcs. (Vajon abból milyen bort tudnánk készíteni? Ki kellene próbálni!) A termesztése sem úgy zajlott, mint manapság, hanem a természetes élőhelyén a fára felfutott szőlők körül a növényzetet kiritkították, a tövénél pedig tisztán tartották. A mustot természetesen lábbal taposták ki.

Akinek nagyon sokat köszönhetünk azért, hogy a szőlő,-és borkultúránk elindult a fejlődés útján, az I. István királyunk. Mivel Magyarországon elterjesztette a kereszténységet, és a külpolitikájával is a békére törekedett, így bekerültünk az európai államok közé, és ez határozottan jót tett, megindult a kereskedelem, külföldi mesteremberek jöttek, a kereskedők mentek, sok újdonságot hoztak, egyszóval áradt a jó magyar bor a szomszédos államokba!:-) De minden jónak vége szakad egyszer, jött a tatárjárás, és szinte teljesen elpusztították az országot, vele együtt az ültetvényeket, és a lakosságot. Ami szörnyűség, de mint mondják, minden rosszban van valami jó, (annyira bölcs vagyok) mert az elnéptelenedett vidékeinkre IV. Béla olasz, német, vallon nemzetiségű embereket  telepített be, akik magukkal hozták a tudásukat, és ismereteiket, sőt új szőlőfajtákat is. Ami számomra nagyon érdekes dolog, hogy a vörösbor szőlő fajták Mátyás király idejében kerültek be az országunkba. Akkor addig csak fehérbort ittunk? (Erre fényt kell derítenem!) Aztán a változatosság kedvéért megérkeztek a törökök, akik szintén végigtaroltak rajtunk, de azért nekik annyi eszük volt, hogy az ültetvényeket ne irtsák ki, mert egyrészt tudták, hogy komoly adóbevételt jelent a bor, másrészt  ezeknek az embereknek csak kis hányada volt akkoriban mohamedán, és igencsak szerettek italozni.:-) Két fontos dolog kapcsolódik még ide: az egyik, a hungarikumnak tekintett kadarka meghonosodása. Ezt a fajtát a törökök elől menekülő rácok hozták magukkal, és innen számítható a magyarországi vörösbor kultúra. A másik pedig a tokaji bor híressé válása, és az aszúkészítés "feltalálása", a furmint fajta megjelenése. A török háborúk után megint újra kellett telepíteni a lakosságot. Most szlovák, román, német ajkú telepeseket költöztettek be, akik tovább színesítették, és bővítették kultúránkat.  De sokáig nem honolt béke kis hazánkban, a törökök után a Habsburgokkal voltunk megáldva, és jött a Rákóczi-szabadságharc.  Rákóczi Ferenc tulajdonában volt ekkor a borvidék, és előszeretettel használta a tokaji borokat, mint diplomáciai eszközt. Mindenki rajongott érte! XIV. Lajostól kezdve Nagy Katalinon át, XII. Károlyig. A 18. században elindult a fejlődés, mind a bortermelésben, mind a technológiában, de miért is maradt volna ez ilyen idilli állapotban? A következő "rombolást" Mária Teréziának köszönhetjük, és a kettős vámrendeletének. Ha nem gond,ezt nem részletezném, mert nem történelmi blogot írok.:-) A lényeg, hogy a  magas kiviteli vámok miatt megszűntek a hagyományos európai piacok,és ez visszavetette a fejlődést. De hogy jót is írjak a királynőről, ő szorgalmazta az Alföldön a futóhomok megkötését szőlővel, így itt is elterjedt a szőlőtermesztés. Milyen jó, hogy így tett, mivel az újra éledő borágazatnak most a természet lett a következő ellensége, mégpedig egy kicsi rovar képében, pontosan a szőlőgyökértetűben, amely 20 év alatt a szőlőültetvényeink 60%-át kipusztította! Egyedül az Alföldön nem boldogult a kis tetű (haha), mert a homokos talajon képtelen volt mozogni, járatokat építeni, mert azok állandóan beomlottak. Az újratelepítés során sok változás történt. Eddig a tőkék össze-vissza voltak ültetve, ezek után már szabályos sorokba rendezték őket. Új, ellenálló fajták kerültek hozzánk.

A XX. századról azt hiszem nem kell sokat írnom. A világháborúk, Trianon, a szovjet megszállás, mind, mind kihatott a borászatra, és a szőlőtermesztésre. Szerintem a legtöbben erre már emlékeztek, hogy milyen bortermelés folyt ebben az időben. A mennyiség volt a lényeg, nem a minőség, mert a keleti piac mindent megvett. A rendszerváltás után megszűnt az óriási felvevőpiac, a borágazat válságba jutott, de szerencsére akadt olyan családi pincészet, akik nem adták fel, és elkezdtek igazán minőségi borokat készíteni. Azt gondolom, hogy manapság megint fellendülőben van a borászat, nő a népszerűsége a borivásnak, és egyre több, és szebb pincészet jelenik meg egyre jobb borokkal.Pedig az EU sem könnyíti meg a dolgunkat a sok szabályozással, a kivágási támogatással ( ha kivágod a tőkéidet, kapsz pénzt), és sajnos jellemző az egyre csökkenő területek száma. Régen mindenkinek volt egy kis szőlője, és mindenki készített magának bort. Remélem a történelem ebben az esetben  nem ismétli meg magát, és nem jön egy újabb vész, legyen az egy nemzet, vagy csak egy aprócska élőlény! Szóval igyatok, hogy támogassuk a magyar borokat, borászatokat!:-)

Bocsássátok meg nekem, hogy nem az ételek, és italok párosáról írok, kicsit elkalandoztam, de ígérem nemsokára azzal folytatom. Esetleg annyi, hogy tegnap este rántott husi volt francia salátával, és ahhoz tudjátok mi illik? Hát persze: olaszrizling!:-) De tényleg. Vagy egy hordós chardonnay, a tejfölös, majonézes mártás miatt.

Remélem, hogy már mindenki készülődik a karácsonyra, megvette az ajándékokat, és természetesen az ünnepi ételekhez való borokat  is. Így év vége felé már én sem akarok " komoly" témákkal foglalkozni, ezért most szeretném nektek elmesélni, hogy hogyan is keletkezett ez a csodálatos ital, hogyan kísérte végig a történelmünket egészen az ókortól ( illetve még régebbről) napjainkig.

Nem hiszem, hogy ha ki kellene találnátok,  honnan is indult a szőlő, és a borkultúra, sikerülne. Én biztosan nem tudnám, ( ha nem én írnám ezt a cikket, és nem tanultam volna..:-)) ugyanis az őshazája a mai Törökország, Irán, és Örményország területén volt. Ez számomra furcsa, mert napjainkban az itt élő emberek zöme  muzulmán, és ők tudvalevőleg nem isznak bort. De hát a történelem állandóan változik, és anno még nem volt ilyen vallás,  sokkal később alakult ki. Mert ez az idő, amiről beszélek, időszámításunk előtt 4-5 ezer évvel ezelőtt volt! Hol volt ekkor még Jézus, vagy Mohamed, vagy akár a buddhizmus? Érdekességképen megemlíteném, hogy egyes zsidó ( ha már a vallásokról beszélek) rabbik szerint az édenkertben növő "tiltott fa" a szőlőtőke volt. Állítólag az első szőlőtőkét Noé a paradicsomból mentette meg a vízözön elől. Ő volt az első borász is! :-) ( és gyakorolta is a szakmát ezek szerint, szerette kóstolgatni is a produktumát, mint ahogy azt a Bibliából tudjuk...ejnye ) .Szóval a lényeg, a lényeg, hogy a szőlő és a  bor, (és a vele járó részegség) egyidős az emberiséggel. Mi több, isteni eredetű növénynek  tartották a szőlőt, ezért boristenek alakultak ki, vallási szertartásokat kísértek vele. Gyógyító, fertőtlenítő hatást is tulajdonítottak neki! Csupa, csupa pozitív dolog! :-) Nemhiába nem vagyok beteg soha! Az őshazából tovább terjedt Mezopotámiába, Palesztinába, Perzsiába. Innen Egyiptomba jutott, és őket tekinthetjük az első "komolyabb" borászoknak.( holott előtte nagy sörösek voltak:-D) A boristenük Ozirisz volt. Hozzájárult a borkészítés fejlődéséhez az is, hogy kialakult a fazekasság, így volt miben készíteni, tárolni  a bort. Sárga, hosszú, iszapból készített, dugóval lezárt boros korsókat használtak, amelyeket meg is címkéztek. Jelölték rajta  a termőhelyet, és minőséget is. Ezeket a borokat nem lehet összehasonlítani a mai borokkal, de hogy milyenek lehettek? Ezt nem tudom nektek megmondani, de azt igen, hogy a víz helyett is azt itták, mert akkoriban nem volt tiszta a víz, sok fertőzést okozott. Valószínű nem volt olyan magas az alkoholtartalmuk, mint a mai boroknak.

Európában az ókori görög államok, a Római birodalom, és a Kárpát medence volt a bölcsője a borkészítésnek. Dionüsszoszról, illetve Bakkhuszról mindenki hallott, ők a leghíresebb boristenek.:-) Azért nem volt teljesen zavartalan pl. Görögországban a bor térhódítása, egyes legendákban arról lehet olvasni, hogy úgy próbálták  meg elrettenteti az embereket a bortól, hogy megkötözött részegeket mutogattak a piactéren...hát nem tudom, nekem ez nem venné el a kedvem.:-)  De nem jártak sikerrel, hisz a a kultúrájukkal együtt naggyá vált a borkészítésük  is.

Itáliában  már i.előtt 800 körül honosodott meg a bortermő szőlő, és a mezőgazdaság legfontosabb ága lett, azért is, mert a római birodalom idején az arisztokráciának a földbirtok számított a legelőkelőbb befektetésnek, és a mezőgazdasági munka a rangjukhoz illő volt. Ők készítették az első fahordókat is, sőt a borbetegségek megelőzésére, és stabilizálására is voltak módszereik. A Római birodalom terjeszkedésével jutott el a szőlőtermesztés, és a borkészítés pl. a Rajna, és Mosel völgyébe, de ide hozzánk a Kárpát- medencébe is. Igaz, már a kelták is foglalkoztak ezzel, de hivatalosan a rómaiak alapozták meg. Ide kapcsolódik egy vicces legenda,  miszerint Galérius császárnak Balatonfüred környékén volt a  rezidenciája, nagyon nagy borkedvelő volt, és le akarta csapoltatni a Balatont, hogy még több szőlőt tudjon ültetni.:-) ( ez kicsit olyan, mint mikor Freddie Mercury meg akarta venni a Parlamentet,nem?) Hogy milyen fontos dolog a mi történelmünk során a bor, azt jól mutatja, hogy a vérszerződéskor a hét vezér a vérét borba csorgatta, és azzal szentesítették esküjüket. Hogy aztán hogyan is alakult nálunk tovább? Ezt majd a következő bejegyzésemben fogom leírni nektek. 

Szóval összegezve, megint csak arra a következtetésre jutok, hogy a bor és az ember között valamilyen különleges kapcsolat van, és amikor egy igazán jó vörösbort iszom, úgy érzem, hogy vérré válik bennem. :-)

Ezzel a csodálatos, és bölcs gondolattal szeretnék mindenkinek nagyon kellemes ünnepeket kívánni, és idén még jelentkezem! 

ui.: hétvégén pezsgőztem, és megszámoltam, 5 és fél tekerés után nyílik ki a drótkosár. 

Sziasztok!

Nem vesztem el, csak egyelőre "offline" sommelier vagyok, mivel nincs okos telefonom, sőt, tabletem se, csak egy laptopom benn a munkahelyemen, így csak itt tudom a gondolataimat írásos formába önteni.:-)  Ami azért macerás, mert néha dolgoznom is kell, és ha megszakítanak, oda az ihlet.:-) De! Még egy hét és online-ra kapcsolok! Engem is beszippantott a XXI. század! ( kaptam egy tabletet, mert ez nem állapot, hogy egy ilyen dolog gátat szabjon a "művészetemnek"..) Szóval utána bombázhattok a kérdéseitekkel! 

Biztosan hallottátok már azt a mondást, hogy a nő olyan, mint egy jó bor, az idővel csak érik, és egyre jobb lesz. Nos van egy rossz hírem azoknak, akik esetleg 10-20 éve őrizgetik a borukat! Ellentétben velünk nőkkel, a borok el tudnak öregedni.:-)  Szeretnélek titeket megismertetni azzal, hogy mitől is függ egy bor élettartama, meddig tarthatóak el, hogyan is történik az érlelés stb.

Az első dolog, ami eldönti az érlelés módját, az a szőlőfajta. Erről korábban már írtam nektek, hogy vannak olyan fajták, amelyekből hosszú érlelésre alkalmas borokat tudunk készíteni, és vannak olyanok, amelyekből csak 1-2 évig eltartható borok születnek. Tévedés azt gondolni, hogy a vörösborszőlő fajták sokáig eltarthatóak, mert ott van a portugieser (régebben kékoportó volt a neve,csak a portugálok levédették a nevet), amely fajta csak 1, maximum 2 évig jó. Ebből készülnek a Márton napi újborok is, mivel hamar szüretelhetőek, nem kell hosszú ideig érlelni. Ezek a borok könnyedek, gyümölcsösek, nem túl összetettek, de nagyon jó ivásúak. Fehérben említettem nektek az irsai oliver-t, de itt van például a cserszegi fűszeres is, vagy a zenit. Ezzel az eljárással készülnek a rozé borok is. Ezeket a borokat REDUKTÍV technológiával készítik, és nem érlelik. Hogy mit is jelent ez? A szőlőt a  szüret után alacsony hőmérsékleten kell tartani, nehogy elinduljon az erjedése. A frissen préselt must a pinceműveleteken keresztül, a palackozásig oxigénmentes környezetben jut el, ezáltal friss, gyümölcsös marad. Acéltartályokban erjesztik, szintén a oxigén kizárásával, alacsonyabb hőmérsékleten, így a bornak megmaradnak az elsődleges aromái, a gyümölcsösség, üdeség, zamatosság, frissesség. Ezután palackozzák, általában egyből forgalomba kerül, nem érlelik sem az acéltartályban, sem a borosüvegben. Így néznek ki ezek a tartályok:

Most biztosan kitaláltátok, hogy akkor a másik érlelési mód ennek pont az ellentéte. Így igaz! Végül is teljesen logikus, nem? (ez nekem is most esett le:-)) Szóval itt azon van a hangsúly, hogy a kierjedt borunk oxigénnel érintkezzen, ezért ezt az eljárást OXIDATÍV érlelésnek nevezzük. A bort különböző nagyságú hordókba töltjük, és a bor a hordó dongái közt tud  "levegőzni", az oxigénnel érintkezni, érlelődni. Ezeknek a boroknak a jellemző sajátosságai a hosszan tartó fahordós érlelés folyamán alakulnak ki, ilyenkor kapják meg a másodlagos, ászkolási ( az ászok egy hordófajta, muszáj lesz egy külön fejezetet szentelnem a hordóknak, mert szerintem ez megint egy nagyon érdekes téma) illat, és zamatanyagokat. A fából kioldódó anyagok keverednek a borral, ezáltal kaphat  pl. egy bor dohányos illatot, vagy csokis ízt. Az ilyen típusú borok általában 2-3 év alatt, a tokaji borkülönlegességek ennél hosszabb idő alatt érik el élvezeti értékük tetőpontját, és ilyenkor kell palackozni őket, mivel ha tovább hagyjuk, akkor a további oxidáció hatására túlfejlődnek, elöregednek. Ha valakinél az a csoda előfordul, hogy nem issza meg az egész palack bort, és elfelejti visszadugózni, akkor másnap azt fogja észrevenni, hogy olyan furcsa íze lesz, ez az oxigén miatt van, túl sokat érintkezett vele a bor. 

Ha röviden akarom összefoglalni, akkor a lényeg, hogy egyes boroknál az oxigén felvétel, másoknál az oxigén kizárása fogja kialakítani a bor karakterét. (nagyon leegyszerűsítve)

A harmadik érlelési mód, a barrique hordós érlelés, de ezt már kívülről fújjátok, és mint említettem, szeretnék egy külön kis "előadást" tartani a hordókról. 

A legutolsó érési fázisa a bornak a palackban való érlelődés. Ehhez elengedhetetlen, hogy a palackok sötét, hűvös (olyan 12-13 C°-on)  helyen legyenek, fektetve, hogy a bor érintkezzen a parafadugóval, hogy az mindig nedves maradjon, az optimális záródás miatt. Látjátok, itt is fontos, hogy a parafa jól zárjon, és ne kerüljön a borba oxigén. A legtovább eltartható szőlőfajta a pinot noir, nem véletlen hívják a borok királynőjének. Természetesen Franciaországban készülnek a legszebb tételek belőle. A király a cabernet savignon. :-) (és természetesen Sanyi, meg Lali...:-))

Lassan itt az este, lehet lazítani, egy bort kinyitni. Nálunk ma tortilla lesz, és mivel csípni fog, ezért csak előtte, és utána fogok bort inni, hogy milyet, azt még nem tudom, de fehér lesz, az biztos. Szerintem egy Nyakas chardonnayt, nagyon kedvelem, mert nagyon jó ár érték arányú bor. Sosem tudom megunni! Természetesen csak mértékkel borozzunk!

Sziasztok!

Úgy éreztem, még egy pár általános szabályt szeretnék nektek elmondani, amit ha megjegyeztek, akkor már egy fokkal tudatosabban fogtok bort választani. 

Alapvetően, mint mindenben, az étel és a hozzáillő ital párosításánál is a harmóniára kell törekedni. Ebben is, mint sok másban, az ázsiaiak filozófiája a példa, mert ők az öt őselemet, és ennek megfelelően az öt alapízt párosítják, és eszerint főznek, és étkeznek. Bár érdekességként hozzátenném, hogy a honfoglalás előtti időkben a Hun törzsek is így gondolkoztak, csak náluk négy őselem volt, és ehhez kapcsolódtak az ízek. (amikor ilyen egyezéseket hallok, olvasok, akkor bennem mindig kétségessé válik  a finnugor eredetünk, illetve már nagyon régóta gyanús, nem tudom, ti hogy vagytok vele...:-)) 

Lássuk a párokat:

Tűz-Keserű

Föld-Édes

Víz-Sós

Levegő-Savanyú

Ezt csak egy kis extraként írtam le nektek, mert szerintem az eredetünk, a szokásaink, hitünk stb. nagyon izgalmas téma, lehet inkább ilyen blogot kellene írnom? :-)

Szóval. A borok, és ételek közötti harmónia megvalósítására két, alapvetően az ízekhez kötődő szabály van:

Hasonló ízek egyeztetése:

-Savanyú ételekhez savas borok: az előző bejegyzésemben írtam pont a töltött káposztát, mint ünnepi ételt, és ha elolvastátok, ott is azt írtam, hogy egy savhangsúlyos bort válasszunk hozzá. Azért kell így tenni, mert amikor egy savanyúbb ételt eszünk, akkor az erre az ízre való toleranciánk megnő, így a kemény, és éles savú borokat lágyabbnak, kerekebbnek, kevésbé savasnak találjuk. Nem nagy dolog, próbáljátok ki otthon, hogy vesztek egy jó kis savas olaszrizlinget, meg mondjuk egy hordóban érlelt chardonnay-t, és kóstoljátok össze a káposztát mindkét borral. Meg fogjátok érezni a különbséget!

-Édes ételekhez édes borok: édes ételeket fogyasztva az édes ízküszöbünk emelkedik meg, így kevésbé érezzük édesnek a borokat. A bor MINDIG legyen édesebb, mint a desszert!  Különben a bor laposnak tűnik mellette, mert a desszert édessége elnyomja. Most a klasszikus példát mondtam, amikor édességhez édes bort választunk, mert  pl.egy csokitortát kiválóan lehet társítani egy  nagytestű  száraz vörösborral is.

-Csípős ételek: a csípős ételekhez igyunk SÖRT! Nem viccelek! Mivel a csípős teljesen "lesokkolja" az ízlelőbimbóidat, ezért teljesen felesleges bort inni,semmit nem fogtok érezni! Nézzétek csak meg, hogy a mexikói ételek mellett mindig sört isznak, és még milyen finomat! (Amikor hazaértem a bortanfolyamról, mindig megittam "levezetőnek" egy sört, egyszerűen annyi bor után azt kívánod a legjobban. Az meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg vizet is lehetne..) Tudom, hogy azt írtam, hogy a keleti ételekhez cserszegi fűszerest igyatok, de csak abban az esetben, ha nem túl csípős az étel. Tehát nálunk sör van. :-)

Ellentétes ízek egyeztetése: 

Ha ellentétes ízeket állítunk szembe egymással, meglepően harmonikus, összetett ízhatásokat kapunk. Főleg az édes íz a legalkalmasabb erre.

-Édes-savanyú ízpárosítás: A kínai konyhára a legjellemzőbb ez a páros. De milyen érdekes, hogy a középkori magyar konyhára is jellemző volt! (ugye, már megint az eredetelmélet..) Ehhez a pároshoz nagyon jól illik egy félédes tokaji, vagy (és ezt már kívülről fújjátok) egy savhangsúlyosabb bor.

-Édes-sós ízpárosítás: A skandináv konyhára jellemző, a sós étel ellenpárja az édes bor.

-Édes-keserű ízpárosítás: A keserű íz, ha elképzelitek a szátokban, elég erős, domináns, könnyen szétrombolhatja a borok ízérzetét. Csak gyengén kesernyés ételeket tudunk párosítani borokkal, és lehetőleg olyannal, melynek van kesernyés ízhatása. Ilyen lehet egy rizling, amelyre ez az íz jellemző, és édes bor is készül belőle.

Azt hiszem, hogy dióhéjban ennyi, biztosan vissza fogok még kanyarodni ehhez a témához, és alaposabban kifejtem még, de legközelebb visszatérek a borkészítés folyamatához, mert egy pár bejegyzéssel ezelőtt félbe hagytam, és biztosan éget a kíváncsiság mindenkit, hogy mi is lesz a borral a tisztítása után...

Mára ennyi, remélem még nem késő átgondolnotok, hogy milyen bort vegyetek a ma esti vacsorához.

Sziasztok!

Megint hétfő van, remélem, hogy mindenkinek jól telt a hétvége, és ebben a vacak időben mindenki megmelegítette a testét, és a lelkét egy kis borral! (én úgy érzem kicsit túl is melegítettem..:-)) Mi a lakást díszítettük karácsonyra, és közben már azon gondolkoztam, igazán itt az idő, hogy egy kicsit írjak nektek az ünnepi lakomához illő borokról, mert mire észbe kapunk, ott ülünk a fa alatt, és a bor meg még nincs megvéve! Ilyen nem történhet egy rendes háztartásban, szóval irány vásárolni! Nem mellékesen rengeteg helyen akciósak a borok, és nagyon jó áron ki is lehet fogni egyet-kettőt!

Nem tudom, nálatok hogyan zajlik a karácsony, és az ünnepek, de szerintem sokan egyetértetek velem ,hogy az egész karácsony egy véget nem érő étkezés.:-) Mindenhol eszel, és ha már nem vagy éhes, akkor is eszel, mert ezeknek a finomságoknak nem lehet ellenállni! Még egy picit ebből, még egy kicsit abból, sósra édeset, édesre sósat..és így megy ez a körforgás napokon keresztül...és legyél csinos szilveszterre! Aha! No, ezért kell borokat inni, hogy segítsük az emésztést!

Nálunk évek óta szentestén közkívánatra tatárbifsztek van,egyrészt nem vagyunk az a klasszikus karácsonyi menüt főző család, másrészt amit a főzéssel eltöltenénk időt, inkább egymásra fordítjuk, így is mire a rokonokat végig látogatjuk, addigra degeszre esszük magunkat.

De lássuk, hogy általában milyen ételeket szoktak enni, és hogy ezekhez milyen borokat tudok ajánlani!

Sok helyen a halászlé az első fogás (imádom), amihez azt gondolom, hogy nem iszunk bort. Úgy általában a levesekhez én nem innék bort, valahogy a mellé nem kívánom meg. (tiszta szerencse)  De aki szeretne, annak egy igazi hungarikumot tudok ajánlani, ami nem más, mint a kadarka. Ennek a szőlőfajtának, illetve a belőle készült bornak a fő jellemzője a fűszeresség, a paprikás ízvilág. És mi az, ami a halászlében a legdominánsabb fűszer? (illetve szinte minden magyar ételben az...) Persze, hogy a pirospaprika! Mindamellett a kadarka egy könnyedebb fajta, nem egy nagytestű bor. ( így legalább még nem rúgsz be az  ebéd/vacsora legelején:-)) Ha a kadarkát nem szeretitek, akkor egy kékfrankos is jó választás, mert szintén jellemző a fajtára a könnyedség, a fűszeresség, a kellemes savak.

Az én ajánlatom: 

Mészáros Pál-kadarka 2012

Szeleshát Szőlőbirtok-kékfrankos 2011

A másik elterjedt fogás ilyenkor a töltött káposzta. Nézzük, hogy mik is az alapanyagok. Egyrészt a savanyú káposzta, másrészt a hús, ami kicsit zsírosabb, aztán a füstölt szalonna. Persze, ahány ház, annyi szokás, én ezt ismerem, így szoktam csinálni. A káposzta savanyúságához egy elég magas savtartalmú bor illik, amelynek nem nyomja el az ízét az étel. Emellett a füstölt szalonna íze is eléggé jelen van, ehhez egy hordós érlelésű, füstös aromákat felmutató bor való. Mivel ez az étel elég "testes", így a hozzá választott bornak is annak kell lennie, mert például egy könnyed, üde fehérbort teljesen "agyonütne". Szóval az én ajánlatom egy hordóban érlelt olaszrizling, vagy egy juhfark, akár egy csodálatos furmint, sőt szóba jöhetnek ezek a fajták akár barrique változatban is, főleg, ha tejfölt teszünk rá, mivel jobb esetben a tejföl krémes, és azt már tudjátok, hogy a krémes, tejszínes ételekhez egy barrique érlelésű bor illik.

Royal tokaj-furmint 2014

Juhász Pincészet-olaszrizling 2014

Szerintem sok helyen szoktak rántott pontyot is enni ilyenkor, itt igazából szerintem a lényeg a bundán van, hisz a ponty nem túl karakteres hal. Választhatunk hozzá egy tüzes, határozott savú olaszrizlinget. Lehet azt gondoljátok, hogy mindenhez rizlinget ajánlok, de ez a fajta olyan, mint a pezsgő, szinte mindenhez illik! Pont most szedtem elő a régi boriskolás füzeteimet, és nagybetűkkel írva az áll benne,hogy :OLASZRIZLING MINDENHEZ! :-) Egy igazi etalon! Szóval bátran válasszátok ezt a fajtát.

A végén lássuk a desszertet! Az elmaradhatatlan diós, és mákos bejglit. Amíg gyerekkoromban csak a diósat ettem meg, most teljesen odavagyok a mákosért. És észrevettétek, hogy a mákosból mindig kevesebbet csinálnak? Olyan, mint a hurka, meg a kolbász, a hurka csak mutatóban van! Aprópó! Biztosan van, ahol ezek kerülnek az asztalra, mit is igyunk hozzá? Mi mást, mint olaszrizlinget! Csak vicceltem, igazából a kolbász fűszeressége miatt egy kékfrankost, a hurkához viszont egy furmintot lehet választani, mivel van benne bors, fokhagyma, rizs.

Szóval  a bejgli. Itt érvényes az a  szabály, hogy a desszerthez édes borokat kínálunk. A diósnak remek kísérője egy késői szüretelésű tokaji bor, amely hordóban érett, mert az ilyen borok fő íz,-és illatjegye a dió, mandula, méz, dohány, akár ezt a mézeskalács mellé is választhatjátok.

Kicsit nehezebb téma a mák, mivel ha nem tömöd tele cukorral, akkor van egy kis kesernyés íze. De ettől függetlenül szintén választhatunk ehhez is egy késői szüretelésű bort, csak nem hordós érlelésűt, hanem egy reduktív technológiával készültet. (Dobálózom itt ilyen szavakkal, hogy hordós, reduktív, stb. ezért úgy döntöttem, hogy mielőtt megesz benneteket a kíváncsiság, a következő bejegyzésemben erről fogok írni.:-) remélem, hogy nem bánjátok?) De a kísérletező kedvűek próbálják ki, hogy vörösbort isznak hozzá, amelyiknek kissé édeskés az ízhatása, ilyen lehet pl. egy zweigelt.

Royal tokaj cuvée 2013 késői szüret

Luka Enikő-zweigelt

Természetesen megint oldalakat lehetne írni erről a témáról, de remélem, hogy sikerült egy kicsit megértenetek, hogy hogyan is válasszunk bort egy-egy ételhez! De lehet kísérletezgetni, és ahogy mindig mondom, azt igyatok,és akkor, és azzal, amit szeretnétek!

u.i.:milyen az adventi koszorú egy borszeretőnél? Íme:

Sziasztok!

Bocsássatok meg, de tegnap este még annyi minden eszembe jutott, hogy még ezeket szeretném leírni. Ez már ígérem, nem tananyag lesz, hanem csupa, csupa érdekesség!

Ha egyszer tehetitek, vegyetek egy tankpezsgőt ( emlékeztek?), és vegyetek egy klasszikus eljárással készített pezsgőt, vagy akár egy Hungária extra dry-t (ami a kettő eljárás között van). Töltsétek ki egy-egy pohárba, és figyeljétek meg a különbséget a buborékok között. Az olcsóbb eljárással készült pezsgő buborékai nagyobbak, ritkábbak, és sokkal kevesebb ideig szállnak a pohárban, ( szakmai szóval: kevésbé gyöngyöznek) hamarabb elmegy a széndioxid belőle. Minél magasabb kategória, a buborékok annál finomabbak, sűrűbbek, annál "halkabbak" és annál tovább tartanak. Az ízérzete sokkal krémesebb, selymesebb, amikor belekortyoltok, míg egy olcsóbb pezsgőnél olyan "szúrós" érzeted van a nyelveden.

- A rázóállványt Madame Veuve Clicqut találta fel. A nagyon híres pezsgőházak sorába tartozik, ezer közül is megismerhető, a címke jellegzetes színe miatt:

Én mondtam! :-)

- A különbség a pezsgő és a habzóborok között az, hogy a habzóbor hozzáadott széndioxidot tartalmaz, míg ugye a pezsgőnél az erjedésből származik.

- Anno James Bond nem vodka martinit ivott, hanem pezsgőt, méghozzá egy igen híres francia pezsgőháznak, a Taittinger -nek (tetenzsé) a champagne-át. Mondjuk akkor még Sean Connery volt James Bond...bocsi a Daniel Craig rajongóknak!

A végére belinkelek nektek egy kis szösszenetet, hogy hogyan is csinálta. (nem biztos, hogy sikerül) Annyira laza!

- A parafadugót szintén Dom Perignon találta fel. Ha már feltalálta a pezsgőt, gondolta megoldja azt is, hogy a szénsav ne szökjön ki a palackból..:-)

- Aszerint, hogy mennyi cukrot tartalmaz a pezsgő, megkülönböztetünk brut nature (nyers pezsgő), extra brut, brut, extra dry, dry sec, demi sec, és doux kategóriákat.

- Aki fogyókúrázik, de nem tud lemondani az esti kis poharazgatásról, az igyon száraz pezsgőt, mert nagyon kevés a cukortartalma ( a brut kategóriának max.6 gramm/ liter).

- Az alapbor pinot noir-ból is készülhet, amely egy vörösborszőlő fajta, de ha nem hagyják héjon ázni, akkor a must fehér lesz. ( a színanyagok nagy része a héjban van, de ezt már tudjátok)

- Bármilyen minőségi pezsgőt iszol, ha magyar, ha francia, olasz, spanyol, a rajta levő drótkosarat mindig 7-szer, kell elforgatni, hogy kinyisd. Vagy 6 és félszer, erre már nem emlékszem tisztán, bár tegnap pezsgőztem, de elfelejtettem számolni.:-)  De régebben próbáltuk, és tényleg így van!

- Tévedés azt gondolni, hogy a pezsgőt hangos durranással kell kinyitni, egy icipici nyikkanás sem hagyhatja el a "száját." De ez kit érdekel? Ahogy jól esik! Mondjuk egy étteremben egy sommelier ne rázza fel a pezsgőt, és kérdezze meg örömködve, hogy: "durranjon?" Majd az egészet kifolyatja a padlóra...(jézusom,magamat látom)

- A világ legdrágább pezsgője :

Shipwrecked 1907 Heidsieck

Ezt a pezsgőt még 1916-ban a francia pezsgőház az orosz császárnak küldte, de a hajó hajótörést szenvedett, és most 1997-ben találtak rá, egész pontosan 200 üvegre! A kora, és az, hogy előkerült, valami elképesztően magasra tette az árat, mit gondoltok mennyi? Elárulom, 275.000 dollár! 

De még mindig nem ez a legdrágább, mert van egy olyan, aminek az üvegében egy gyémánt van, de az nem maga a pezsgő miatt olyan drága, szóval szerintem az nem ér. Elképzelem, hogy ha kap valaki egy ilyet, és nem tudja, hogy a "dájmond" ott van az alján, és miután kiitta, egy laza mozdulattal kidobja a szelektívbe! 

Nos, a mai írásom ennyi, remélem, hogy tudtam egy kis újdonsággal szolgálni nektek, és akkor lássuk Mr. Bondot!

https://www.youtube.com/watch?v=a2uFROCfrhE